Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 53 Ferdinándnak elég munkájába került a pápánál, míg magát a bűnrészesség vádja és következményei alól kivonhatta- Erdély még sem lett tartósan a Habsburgoké. A magyarság Martinuzzit mindenkor a nemzeti törekvések bajnokának és mártírjának fogja tekinteni. Ezek után Szulejmánt már mi sem tartotta vissza a továbbterjeszkedéstől. Először a Ferdinánd kezén lévő várakat akarta visszavenni. Ily célból Szokolovics Mehetned ruméliai beglerbég már az előző évben megjelent seregével Temesvár alatt, de akkor az ostrom nem sikerült. A vár parancsnoka Losonczy István temesi főispán volt, aki a vár feladására való felhívásra azt felelte, hogy a hazája és a kereszténység dicsőségéért, ameddig él, vére ontásával fog harcolni. Másodszor 1552- év június havában Achmed pasa érkezett nagy sereggel Temesvár ostromára, amelyet akkor különböző csapatokból álló 2310 ember védett. Losonczy valamennyijöket feleskettette, hogy mindvégig kitartanak a vár védelmében. A június 29-én óriási ágyúkkal megkezdett ostrom alatt a város templomai és épületei egymás után dőltek össze. A városban lévők vitézül harcoltak, különösen Castelluvio spanyol százados vezette katonáit hősi elszántsággal a tűzbe. A török látván nagy veszteségét, sértetlen elvonulás felajánlása mellett, a vár feladására hívta fel Losonczyt. Ez azonban nemcsak visszautasította azt, hanem török ruhába öltözött emberével levelet küldött feleségének, a lelkes Pekry Annának és tiszttartójának, hogy családi kincsei értékesítése és birtokai zálogba adása árán is szerezzenek pénzt és zsoldosokat a védelemhez. Ez meg is történt, de a zsoldos csapat nem juthatott be a várba. Achmed pasának azt üzente másodszor is Losonczy, hogy „inkább tízszer meghal, mintsem árulóvá legyen." Az ostrom huszonharmadik napján, július 19-én levelet küldött Ferdinánd király öccsének, Miksa főhercegnek, amelyben balsejtelemmel írja: „Ha életben maradok, mindig híven szolgálom Felségét és továbbra is felajánlom életemmel együtt szolgálatomat. Ha pedig már eleget éltem, kegyeskedjék Fenségednek felséges atyjával együtt legkegyesebb gondoskodása által szolgálatomat az én szegény árváimban és maradékaimban megjutalmazni." Amikor Achmed pasa július 24-én Temesvár ellen a tizedik döntő támadást intézte, a várfalakon már óriási rések tátongtak és a város már annnyira össze volt lövöldözve, hogy a lakosság a pincékbe menekült és a sebesülteket is ott ápolta. A védelemben az önfeláldozás hősies példáját adta Pattantyús Balázs huszárhadnagy, aki elszánt vitéz csapatával öt órahosszán véres harccal verte vissza a támadókatAchmed harmadszor is felhívta Losonczyt a vár feladására. Megesküdött, hogy senkinek sem lesz bántódása a kivonuláskor és erről menedéklevelet is adott. A várparancsnok ekkor a várba menekült polgárság rimánkodására és könyörgésére, valamint a parancsnokukat vesztett spanyol katonaság erélyes kívánságára rászánta magát Temesvár átadására. De valamennyinek a vesztére, mert a török nem tartotta meg esküjét. Amikor július 27-én a lakosság gyalog és kocsikon, az őrség csapatonkint a várból kivonult, adott jelre a törökök megtámadták őket és közöttük iszonyatos öldöklést vittek végbe. Az