Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 51 Hasonlókép nyilatkoztak De Medici pápai biztos, a német császár mellett működő Poggio és Ferdinánd királynál lévő Varallo pápai nunciusok is. Szulejmán a hódításaiban nem állt meg : egymás után foglalta el Tatát, Fehérvárat és Pápát, Ferdinánd a leverő hírek hatása alatt elhatározta, hogy a várakat, elsősorban a vízen is jobban megközelíthető Esztergomot visszafoglalja. Ennek lehetősége meg volt, mert Pozsonynál elegendő haderő állott rendelkezésére. A 40.000 főből álló keresztény seregben 20.000 cseh, morva és sziléziai zsoldos, 8000 német és 4000 pápai gyalogos volt. A többi nagyrészben magyar huszár: Zrínyi Miklós, Báthory András, Werbőczy Imre (István fia), Bakics Péter parancsnoksága alatt, akik a Dunántúlról már ismerték a törökökkel való hadakozás módját. A pápai sereg egy hónapig Bécs mellett vesztegelt és csak szeptember közepén jött Pozsony alá, ahová Varallo pápai nunciussal Ferdinánd király is megérkezett. A szultán dunántúli foglalásai után Budára ment. Rusztem nagyvezért ott tetemes haddal visszahagyta és visszatért Konstantinápolyba. Amidőn ezt a Pozsonynál táborozó cseh-morva zsoldosok meghallották, ők sem akartak semmi áron sem tovább maradni. Kevés emberrel Ferdinánd mit sem kezdhetett, aztán az időjárás is esősre fordult: kénytelen volt az egész hadsereget hazabocsájtani. Csak még arra kérte a pápai csapatok parancsnokát, Savelli Jánost, hogy Bruckban megállapodva, nyújtson védelmet a visszaözönlő seregek garázdálkodásai ellen. Az annyi áldozattal fenntartott pápai sereg anélkül, hogy bármit is tehetett volna, október 15-én visszatért Olaszországba. Ferdinánd a következő években Németországban, Szulejmán pedig a perzsákkal volt elfoglalva. Mindketten béke után vágytak, amit 1547-ben öt évre meg is kötöttek a tényleges birtoklás alapján. Erdély, a tiszai és temesi végekkel, János Zsigmondnak engedtetett át, mint külön fejedelemség. Ugy ez, mint a felvidéket biró Ferdinánd király a töröknek évi adót fizetnek. így oszlott az ország három különálló részre. Esztergom vármegye a Duna vonaláig török fenhatóság alá tartozott. A békeszerződés azonban nem tartotta vissza a budai pasát és az esztergomi béget, hogy a Dunán túl eső részekbe is ne csapjanak, rablás és terület-foglalás céljából. A megrémült és védekezni egyébként sem tudó lakosság a béke kedvéért a legtöbb esetben inkább vállalta az adózást. Ily módon már az 1549—50-es években nemcsak Esztergom vármegye egészen, hanem Hontnak nagyobb és Komáromnak kisebb fele, Nógrádnak és Barsnak egyharmada, sőt Nyitrának is egy része már a behódolt török területek közé tartozott. A törökök továbbterjeszkedésének a magyarok mindenütt végvárak és erősségek építésével emeltek gátat. Erre a célra nemcsak várak, hanem védelemre átalakított kolostorok, templomok és udvarházak is szolgáltak. így építtette Várday Pál esztergomi érsek is a birtokai védelmére Érsekújvárt, amiként a drégelyi vár is hasonló célt szolgájt. Mindkét helyen saját költségén tartott őrségeket. Érsekújvár (Castellum nóvum) 1546-ban egyidőben épült Csekerden palánkkal, melyet Esztergom átellenében a török saját portyá4*