Esztergom Évlapjai 1933

Dr. Lepold Antal: Sobieski János

2 Dr. Lepold Antal Slobodyszcze, Podhajce, Braclaw, Kalusz, Chocim, Lwow, Zorawno — elsősorban az egyetemes kereszténység érdeke vezette, midőn XI. Ince pápa kérésére, annak a pápának hívására, aki őt mint Odescalchi bibornok feleségével megeskette, a törökök ellen I. Lipóttal szövetségre lépett. Megbízottja, Barberini bibornok útján ünnepélyesen megesküdött, hogy szövetségesét el nem hagyja, míg a kereszténység hatalmas ellenségét meg nem töri. Esküjét híven megtartotta minden ellenkező csábítás és keserű csalódás ellenére. Megtörte a török hatalmat. De lengyel hazájának teljes fölszabadítását és családja óhaját elérni nem tudta. Bécsnél a kamalduliak rommá lőtt kolostori kápolnájában misét hallgatott és megáldozott. Marco d'Aviano kérdésére : „Bízol-e a mindenható Istenben?" — hangosan válaszolta: „Igenis, bízom!" — s Jézus és Mária nevét hívta segítségül. Parancsára megindultak a fehérsasos lengyelek s elsöpörték az ellenséget. A győzelem után két bécsi templomban: az egyetemi és az ágostoniak templomában mondott Te Deumot. Bár a német szövetségesek közül sokan elvonultak az első siker után, Sobieski a háború folytatása mellett döntött. Schwechat-nál fogadta Lipót császár látogatását. Onnan Pozsonyba ment s a Csallóközön át vezette seregeit. Győrbe belátogatott, majd Komáromba vonult. Komáromnál a haditanács úgy döntött, hogy Érsekújvárt elkerülik s Párkány ellen mennek, ahol a török erők gyülekeznek. Sobieski a császári hadakat és az egész gyalogságot megelőzve kizárólag lengyel lovassággal Párkány felé előresietett. Téves jelentések alapján félreismerte az ellenség erejét. Október 7-én a törökök támadtak. Sobieski serege a hősiesség csodáit művelte, de a túlerő elől kénytelen volt az utána jövő császári hadakig hátrálni. Maga a király egy lengyel lovag önfeláldozásának köszönhette megmenekülését. Következő nap a király haditanácsot tartott, a seregnek pedig lelkigyakorlatot tartatott, hogy istenfélően készüljön a döntő csatára. Október 9-én a Duna és a halmok között elterülő síkon fölállította a hadsereget. A centrumba Lotharingiai Károlyt és Starhemberget vezényelte, a balszárnyra Jablonowski Szaniszlót és Dünewald tábornokot, a jobbszárnyon, a Duna mellett ő maga vette át a vezérletet Badeni Lajos herceggel együtt. A törökök először a centrum ellen intéztek támadást, de sikertelenül. Majd a balszárnyra vetették magukat, amely azonban hősiesen tartotta magát. Sobieski a jobbszárnnyal előrevonult, hogy a törököket a várhoz vezető úttól elzárja és hátba kapja. Amint a törökök ezt a mozdulatot észrevették, hanyatt-homlok menekültek a vár felé és a várból Esztergomba vezető híd felé. Badeni Lajos parancsot kapott a vár és a híd megrohanására. Irtózatos öldöklés támadt. A híd leszakadt. A menekülők legnagyobb része a Dunába veszett. Csak 700-an jutottak át Esztergomba; 8000 török halott és 3000 hadifogoly maradt a párkányi oldalon. A győzelem teljes volt. Október 19-én Komáromból megérkezett a hídanyag. 21-én Sobieski a császári csapatok elitjével átment az esztergomi oldalra.