Esztergom Évlapjai 1933

Dr. Lepold Antal: Sobieski János

Sobieski János. 3 Pálffy rohammal elfoglalta a belvárost és Szenttamás-hegyet. Sikerült a gyorsasággal minden gyújtogatást megakadályozni. A törökök visszavonultak a várba. Erélyesen megindultak az ostromlás munkálatai. A szűk várba szorított törökök október 26—27 közötti éjjel megadást ajánlottak Sobieskinek a szabad elvonulás föltétele alatt. Mivel az idő már előrehaladott volt, s a csapatokat téli szállásra kellett vezetni, Sobieski elfogadta az ajánlatot. Október 28-án Sobieski, Lotharingiai Károly, Starhemberg, Badeni Lajos, bajor Miksa a várkapunál üdvözölték az elvonuló ellenséget s lovagiasan kezet szorítottak a basákkal. Azután a vezérekkel bevonultak a várba, benedikáltatták a Bakács-kápolnát, szent misét mondattak. Sobieski személyesen intonálta a Te Deumot. Megindultak a politika cselszövényei. A lengyel király mindvégig nagyrabecsülte hősi bajtársait, különösen Lotharingiai Károlyt. Feleségének többször megírta, hogy a legjobb katonát ismerte meg benne, akit valaha láthatott. Mikor téli szállásra indult Lotharingiai Károly, Pásztónál még egyszer meglátogatta. A két hős a lengyel királyválasztásnál rivális volt, de a harcok tüzében őszintén megszerették egymást. Akkor még azt hitték, csak ideiglenes a búcsú s közösen fejezik be nagy művüket. De a politika másként határozott. Sohasem találkoztak többé. Kétszáznegyvenhét év multán is meghatva állunk a Bakács-kápolnában imádkozó, az Isten szent Fölsége előtt alázatosan meghajló, a csatában rettenthetetlen hősök, Sobieski és társai előtt. Legtöbben kongreganisták voltak. Katolikus lovagok. Amint a középkori lovagok eszménye volt : „Un Dieu, un roi, une dame", úgy ők is Isten dicsőségeért, a királyért és a legdicsőbb nő, a kongreganisták ideálja, a boldogságos Szűz tiszteletéért hevültek. Köztük a legdicsőbbnek, Sobieskinek emléket állítottunk. Idehelyeztük az emléket Esztergom és az egész magyar nemzet szent helyére. A vár kapujához, amelyen át a legelső magyar király, Szent István születési helyére megy a magyar. Arra a helyre, ahol Szent Imre herceg is született s ahol boldog ifjúságának éveit töltötte. Azt akartuk, hogy amikor a magyar mély megindulással járja ezt a zarándokhelyet, akkor észrevegye Sobieski emléktábláját s a nagy magyar mult szent emlékei közt szívébe zárja a legdicsőbb lengyelt, az egész lengyel testvérnemzetet, egy ezredéven át a magyar és lengyel barátság minden dicső emlékét. Itt ezen a hegyen tanított és keresztelt Szent Adalbert püspök, aki a lengyel posnau—gniezno érseki széknek alapítója, amelynek mostani bíboros-érsekét mély hódolattal itt üdvözöljük körünkben. Szent István nővére, Judit, vitéz Boleszlavhoz ment nőül. Gyermekük, a a Magyarországon nevelt Beszprém, lengyel fejedelem lett. Szent Imre is elment Lengyelországba unokatestvérének koronázására. Dicső Szent László királyunk lengyel anyának a fia. II. Endre fia, Kálmán herceg, elveszi a Lengyelországban annyira tisztelt boldog Salomeát, IV. Bélának három leánya: boldog Kinga, Konstancia és Jolánta Lengyelországba kerülnek. Nagy Lajos leánya, Hedvig, a nagy Jagelló felesége, Lengyelország legnépszerűbb nemzeti szentje. Közös nemzeti szentjeink a szív legérzékenyebb húrjain játszák a lengyel-magyar