Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

34 Sinka Ferenc Pál Országunk e megmentője azonban az ostromnak maga is áldozatul esett, a pestis vitte el. Zimonyban halt meg az év augusztus 11-én, a Boldogságos Szűznek általa épített kápolnájában. Teteme a gyulafehérvári székesegyházban nyugszik. Callixtus pápa könyre fakadt, amikor Hunyady halálhírét meghallotta. Sőt ellenfele, a török szultán is sajnálta benne a nagy hőst. Törökverő fegyvertársa, Capistrano János is csakhamar követte őt. A ferencrendiek nagyszőllősi zárdájában halt meg 1456. év október 23-án. VIII. Sándor pápa őt 1690-ben a szentek sorába iktatta. Hunyady János fia, Mátyás király megválasztásának senki sem örült jobban, mint III. Callixtus pápa. Utódja II. Pius, más néven Enea Silvio Piccolomini, a hazánkban is többször megfordult pápai követ, benne remélte feltalálni azt az uralkodót, aki a török hatalmát letöri és Európából is ki fogja űzni. E célból szövetség létrehozásán fáradozott, de a háborúban való részvételre, Mátyás királyon és a burgundi fejedelmen kívül, kötelező ígéretet nem kapott. Mikor meghalt (1463), kincstárában talált 40.000 aranyat végrendelkezése szerint a bibornokok Mátyás királynak küldötték el. Nagyobb háborút Mátyás király a török ellen nem viselt. 1463ban Boszniában Jajca várát és több más erődöt, 1479-ben pedig Szabács várát foglalta vissza. Maga írja azonban IV. Sixtus pápának, hogy: „Sok és erős várat vívtam már meg, de egyet sem kellett olyan nehézséggel és annyi ember feláldozásával megostromolni, mint ezt." A török birta erővel. Míg Mátyás király a Száva partján táboroz, addig az 50.000 emberrel Erdélybe tört. De rajtavesztett. Szászváros melletti Kenyérmezőn Báthory István erdélyi vajda és Kinizsy Pál úgy elverik, hogy felénél több a csatatéren maradt. Mátyás király, aki életében a magyar birodalmat Stájerországgal, Karinthiával, Morvaországgal és Sziléziával gyarapította, a törököt továbbterjeszkedésében megállította ugyan, de nagyobb vállalatba ellene nem fogott. Ha elegendő külföldi segélyt kapott volna, a törököt Hellespontusig lenyomja. Anélkül azonban maga megírta II. Pál pápának, hogy: „Az ég és föld színe előtt kinyilatkoztatom, hogy a törökök kiűzése Erópából másokon és nem rajtam múlt." Halála után a török újból megkezdte betöréseit az országba. Kinizsy Pál Szörénynél, Corvin János Jajcánál diadalt arattak ugyan a törökön, de II. Ulászló király nagyobb haderőt, VI. Sándor pápa minden fáradozása dacára sem birt összehozni, úgy hogy jobbnak találta 1503-ban a törökkel fegyverszünetet kötni. Szelim szultán, egyptomi és szíriai háborúival lévén elfoglalva, szívesen hajolt a békére. De már a fia, II. Szulejmán, 1521-ben, teljes erővel fogott a hódításhoz, egymás után foglalta el Szabácsot, Nándorfehérvárt, Zimonyt és a többi déli erősségeket. Nyilvánvaló volt, hogy megkezdett hódításait tovább fogja folytatni. Már Mátyás királynak is küzdenie kellett a belső oligarcha ellen. Hatalmas egyénisége az adók behozatala által meg tudta törni a rendi kiváltságokat. Halála után azonban eltörölték az adókat, úgy hogy II. Ulászló idejében a kincstár jövedelme sokszor a végvárak őrségeinek zsoldjára sem volt elegendő.