Esztergom Évlapjai 1933

Soos Elemér : Esztergom vára és ostromai V.

Esztergom vára és ostromai. 25 jusson. Oettingen gróf csak a német ezredekben bízott. Ezért, miután a várparancsnokságot átvette, a magyar várőrséget és sajkásokat a vár szolgálatából elbocsátotta. Ezen ballépése azután az idegenek kezére került magyar vár további sorsát is megpecsételte. Az elbocsátott magyarság, élükön Kultrán Istvánnal, aki Althánnak bizalmas barátja és több ízben a törökökhöz küldött követe is volt, továbbá Bornemissza Ádám, Kontráriusz Márton és mások mind a Bocskayval tartó Rédeyhez csatlakoztak és résztvettek Érsekújvár ostrománál, hol az imént megnevezett magyarok hősi halált haltak.

1 A török nagyvezér felszólította Oettingen grófot a vár feladására, amit az megtagadott. Ekkor a török nyolc napi fegyverszünetet kért, amit Oettingen megadott, mert maga is segélycsapatokat várt. Csakugyan a Mörsberg-féle ezredből öt zászlóalj jött és Dampierre gróf is megérkezett ezredével. Amikor a Kakad fölött táborozó tatárok a Dunán leereszkedő csapatszállító hajókat meglátták, hevesen ágyúzták és nyilazták, úgy hogy azok csak a sötét beálltával tudták katonáikat partraszállítani. Másnap ezek harcolva törték át magukat az ellenséges állásokon. A Mörsberg-zászlóaljak a szenttamási váracsban nyertek elhelyezést, Dampierre pedig ezredével a felsővárba hatolt. Szeptember 8-án a török nagy igyekezettel akarta Depedelen védsáncait elfoglalni és a váracsot is hevesen bombázta, de a jól beépítkezett németek ellenállásán az ostrom megtörött. A töröknek ezúttal 1500 ember volt a vesztesége. Nem is lett volna képes a váracsot bevenni, ha a Mörsberg-ezredből egy vadász aljas árulást el nem követ. Szeptember 23-án átszökött az ellenséghez, mely a tőle nyert értesülések alapján másnap hajnalban meglepetésszerűen behatolt a várba, hol az őrség (Istvánffy szerint a bortól) mély álomba volt merülve. A fejvesztett riadalomban az ellenség az egész várőrséget kegyetlenül lemészárolta, az öt zászlóaljból csak néhány ember maradt meg. A törökök a halottakat ledobálták a várárkokba. A felsővárbeliek hallották ugyan az ágyúlövéseket, de a ködben nem tudták azok jelentőségét megérteni. Csak reggel vették észre, hogy a váracson török zászlók lengtek.

2 Depedelen elfoglalása után a török október 1-én Víziváros ostromához kezdett. Először is a körülötte lévő védsáncokat támadta, melyeket Hoheneck és Wick századosok eleinte sikeresen védtek, de utóbb is engedniök kellett. A török a palánkokat is felgyújtotta. Majd általános rohamot intéztek az alsóvár ellen, amelynek védelmében a németek óriási ellenállást fejtettek ki. A véres tusában többen elestek, köztük Oettingen gróf, Richán követ és mások. A megmaradottak végül is engedni voltak kénytelenek és az ágyúk tüzének védelme alatt harcolva húzódtak vissza a felsővárba. Víziváros bevétele és a várparancsnok eleste nagy zűrzavart és félelmet idézett elő fenn a várban, amit a várhegyoldal védműveinek felgyújtása, a víztorony elfoglalása és a vár aláaknázásának megkezdése csak fokozott. A török közben erősen bombázta a várat, naponta 600 ágyúgolyó is lecsapódott, köztük több negyvenfontos súlyú. 1 Istvánffy: Hist. Lib. 51. 1. 2 Hist. Lib. 52. 1.