Esztergom Évlapjai 1933

Soos Elemér : Esztergom vára és ostromai V.

26 Soós Elemér A várparancsnok nélkül maradt várbeliek Dampierre grófot kiál­tották ki Oettingen gróf utódává, akinek már másnap deputáció útján hozták tudomására kívánságukat, mely a vár feladására irányult. A császárjához és lelkiismeretéhez hű katona önérzetesen utasította vissza a nemtelen javaslatot, őket óva intette a becstelenség elköve­tésétől. Az árulás magjai azonban a várban el voltak hintve. Reggel és este egyesek titokzatos füttyjeleket adtak le az ellenségnek, melye­ket azok viszonoztak. Hiába tűzött ki Dampierre száz arany jutalmat a feljelentőnek, senki sem jelentkezett, sőt a zúgolódók száma növe­kedett napról-napra. A nemes érzésre különben rombolólag hatott a a Visegrádot átadott vallonok idemenekült nejeinek és gyermekeinek rimánkodása, akik mindnyájan Dampierre előtt mejelenvén, tőle a vár átadását kérték. Ezt a várparancsnok kereken megtagadta. Utóbb is azonban elhatározta, hogy meghallgatja a tisztikar véleményét. A vár­ban volt minden zászlóaljból két parancsnokot hívott meg, köztük Reihenau Menyhért gróf főhadnagyot is, aki a vár feladása mellett volt. Hosszas tanácskozás után azon a cimen, hogy segítség nem érke­zett és nem várható, a többség a vár feladását határozta el, ha a török háromnapi fegyverszünetet ad és szabad elvonulást enged. Ezen feltételeket egy franciául írt levélben adták tudtára Alinak, azt Reiche­nau főhadnagy vitte el többedmagával a nagyvezérhez. Ali kedvező választ adott- A túszok kölcsönös kicserélése után megkezdték azután fenn a várban az átadás feltételeinek megállapítását és a vár átadá­sát, amit Ortelius a következőképen ír le : „A vár átadását követő napon a parancsot állították össze, miként történjék a kivonulás, melyik zászlóalj vonuljon ki először, miként szállíttassanak a hajókra a sebesültek. A pécsi Ibrahim volt a vár átvételével megbízva, ugyanaz, aki tíz év előtt azt a kereszté­nyeknek átadta. Ali basától ugyanis engedélyt kapott a várbeli kato­naság a szabad elvonulásra, fegyverükkel és podgyászukkal együtt, lobogtatott zászlóik alatt 5400 ember vonult ki. Ezeket török fedezet kisérte egész a hajókig. A betegek és sebesültek számára külön hajó állott rendelkezésre, mely egy török sajkához volt kötve, amely azt vontatta. A kiséret egy mérföldre követte őket. Az Altheim-féle kato­naságból nejeikkel és gyermekeikkel 1500-an hűtlenül a törökökhöz pártoltak és a várban maradtak. Miután a mieink a várból kivonultak, a törökök berukkoltak. Midőn a mi hajóink is elhagynák Esztergomot, Ali pasa egész arany öltözetben, számos előkelő törökkel és janicsár­ral, kik mind díszöltönyben voltak, Esztergom parancsnokát, Dam­pierret, gyalog kisérték a hajóhídhoz. Itt búcsú-lakomához terített asz­tal várta őket, melynél a két parancsnok együttesen hideg étkeket és italt költöttek el barátságos beszélgetés között. Ezután Dampierre hajóra szállt. Ütját innen nem vette egyenesen Komáromba, hanem 14 napon át táborozott Komárom felett. Ezalatt megjött a parancs elfogatására és hogy minden zászlóaljból azok, akik a bizottságnak tagjai voltak, vasra verettessenek." 1 Illésházy István röviden hasonlókép írja le a vár átadását és 1 Ortelius: Rediv. 393. Némethy: Emléklapok Esztergom múltjából, 213—214. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents