Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

132 Sinka Ferenc Pál tandó hadjáratban gályáikat a velencei hajóhadhoz csatolják. Az oroszok bevonása végett a lengyel király tárgyalt. Sőt a pápa még a perzsákat is szerette volna követe által a háborúnak megnyerni. A szentliga létrehozása a pápasághoz méltó nagy mű volt. XI. Ince pápa azzal az összes keresztény népeket akarta felszabadítani a török iga alól, de elsősorban is Magyarország vette annak legnagyobb hasznát. XI. Ince pápa nélkül Bécs nem lett volna felmentve, de Magyarország sem felszabadítva. Ésszel, pénzzel,..tettel működött közre, hogy népeit a pogányság uralma alól kivegye. Örök hálávai tartozunk érte. De nem szabad megfeledkeznünk Buonvisi pápai követről sem, akinek oroszlánrésze volt a sikerben. „Opera paecipue . . . Francisci Cardinalis Buonvisi", mondotta róla maga a pápa. Sajnos, hogy a béke fejedelmének csak a véregzéssel járó háború által lehetett a keresztény népek nyugalmát és jólétét megszerezni; de a pogány erőszak ellen másképen nem lehetett védekezni. Éppen ezért amennyire lehetett, iparkodott annak a velejáró súlyos következményeit enyhíteni. A szerzetesek vezetése és gondozása alatt levő hadikórházakon kívül rendszeresítette a mozgó-kórházakat is, fizetett sebészekkel és orvosokkal, amelyek a hadsereget követték. A szentliga létesítésével indult meg az a tizenhatéves háború, amely 1683-tól 1699-ig, vagyis a karloviczi békéig Magyarországnak a török uralom alól való felszabadítását eredményezte. XI. Ince pápa a megindítandó háborúban Sobieski közreműködésére számított a legjobban. Evégből követei útján odahatott, hogy a a lengyel királlyal a vele történt sérelmeket feledtesse. Maga is szentelt kardot és fővezéri kalapot küldött neki, nejének pedig aranyrózsát, ami után az régóta vágyott. Sőt a nuncius rávette Lipót császárt is arra, hogy az pompás paripákat küldött a királynak ajándékba azokból a lovakból, melyeket a nápolyi alkirálytól és toskánai nagyhercegtől kapott. Sobieski nem is támogatta tovább Thökölyt, a részéről tapasztalt támadás miatt; viszont Lipót császár és magyar király is az amnesztia kihirdetése által elérte azt, hogy rövid hat hét alatt 1684. február végéig tizennégy főúr, valami tizenhét vármegye és tizenkét város küldöttei jelentek meg Pozsonyban a Lotharingiai Károly herceg elnöklete alatt működő bizottság előtt és letették a hűségi esküt. Károly herceg előbb Buonvisitől kért tanácsot, hogy mitévő legyen. Az a legenyhébb bánásmódot ajánlotta a magyarokkal szemben. Thököly ezt látva, további esztelenségre határozta el magát. Tűzzel-vassal kezdte dúlni a tőle elpártoltak birtokait, Homonnayt kivégeztette, és mert gróf Barkóczyt kézrekeríteni nem tudta, a két fiát ölette meg. Kétségbeesésében fűhöz-fához kapkodott. Bécsbe hasztalan fordult, mert a törökön nyert győzelmek után ott a helyzet megváltozott. Behódolni pedig nem akart. Inkább kész volt az ország szabadságának megoltalmazása cimén hazáját a saját nagyravágyásának feláldozni és török tartománnyá sülyeszteni. Sobieski útján a pápához is fordult közbenjárásért a fejedelemségének elismerése végett, azt hozván fel érdemül, hogy nagy szolgálatot tett a kereszténységnek, amikor Bécs ostromakor nem csatlakozott a nagyvezérhez. „Mi (az elégedetlenkedők), úgymond, a közös szabadság oltalmára, nem pedig a