Esztergom Évlapjai 1933
Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál
130 Sinka Ferenc Pál mondott, aztán,arra kérte a kiküldötteket, hogy a saját bakója végezhessen vele. Ügy történt. Az itélet végrehajtásának bizonyságául a fejét is levágták. Tetemét Belgrádban egy általa előre megépített moséban helyezték el. Amikor a várost a keresztények elfoglalták, a mosé a jezsuiták birtokába került, akik azt templommá alakították át. 1688. év szeptember havában zsákmányt kereső katonák törtek be abba és Kara Musztafa sírját is felbontották. Ott a holttetemen és fején kivül csak a selyemzsinórt és egy koránból vett mondatokkal ellátott papirost találtak. A tárgyakat átadták a jezsuitáknak. Ezek akkor visszaemlékeztek Kara Musztafa mondására Bécs ostromakor, hogy Kollonich Lipót püspök fejét veszi, ha az a kezébe kerül. Elküldték tehát a nagyvezér fejét Koilonich Lipótnak, aki azóta már bibornok lett és nekik is nagy jótevőjük volt, mert a belgrádi templomuk főoltárát is ő csináltatta. Koilonich a fej számára egy ezüstpánttal szegélyezett négyszögű üvegtartót készíttetett és a török ereklyét megőrzés végett a bécsi arzenálba küldötte. Kara Musztafa feje, a piros zsinórral és halotti ingével együtt, most is ott őriztetik, mellette egy 1696. év szeptember 17-én kelt okmánnyal, mely a tárgyak eredetiségéről szól. Kara Musztafát a kortársai nem tartották olyan rosszlelkűnek, mint amilyennek őt a keresztények ismerték. Életében több mosét emeltetett és egyéb jót is cselekedett. Kegyetlensége mellett is megnyerő külsővel bírt, nagyúri, sőt fenséges megjelenésű egyéniség volt. A nagyvezér utódjává IV. Mohamed szultán Kara Ibrahimot nevezte ki. XI. Ince pápa és Buonvisi bibornok, bécsi pápai követ eközben mindent elkövettek, hogy a háború akadályait elhárítsák, főkép XIV. Lajos francia királyt bírják rá a békés magatartásra. Ez azt meg is ígérte, ha Luxemburgot megkapja. 1684. év január 28-án olyasmi történt, ami a háború ügyének nagy lendületet adott és a szövetség kötelékeit szorosabbá tette- Contarini velencei követ köztársaságának a szövetségbe való belépését jelentette be Linzben. „A signoriának (köztársaság), így szólt, még élénk emlékezetében van Kréta elveszítése, de mégis bízva Istenben, a pápa tevékeny buzgalmában és a szent célra létesítendő liga szilárdságában, kész abba belépni." Lipót császár igen megörült a bejelentésnek, Buonvisi megölelte örömében a követet, Sobieski pedig Varsóban, hová a követ szintén elment, így kiáltott fel: „Éljen a velencei köztársaság!" és a követet egy aranyláncon függő újonnan vert éremmel ajándékozta meg, amelyen az ő képe és a felmentett Bécs volt látható. Sobieski lengyel király öröme annál is indokoltabb volt, mert míg ő Magyarországon járt, addig egyik hadvezére, Kunicki kozákfőnök Besszarábiában és még egy helyen, a moldvaiak segélyével nagy győzelmet aratott a törökök felett, ami miatt Kara Ibrahim nagy ellensége lett a lengyeleknek. Kész lett volna békét is kötni Lipót császárral, csakhogy rajtok boszút állhasson. Ebben azonban a többi pasák a divánban ieszavazták. Az új szövetségi tárgyalások Linzben folytak Buonvisi nuncius lakásán. A tárgyalás alapjául az előző szövetségi okmány szolgált,