Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 129 találkozott Kazimira Mária királynővel, aki Krakóból jött elébe. Sobieski nagyon szerette a feleségét. Távolléte alatt nem mult el hét, hogy egy-két levelet ne küldött volna neki. A hatalmas király december 23-án tartotta diadalmas bevonulását Krakóba a lakosság örömrivalgása között. Karácsonyra megérkezett a pápa levele is, amelyben magasztalja a nagy férfiú erényeit és köszönetet mond neki Esztergom visszafoglalásáért. A lengyel-litván hadsereg a Szepességben telelt, de fele sem maradt ott. Kisebb-nagyobb csoportokban mentek onnan haza, és hogy okuk legyen a távozásra, pajtákat, falvakat, sőt templomokat gyújtottak fel. Lubomirski altábornagy csapatai is ott maradtak, de úgy látszik, azok sem húzták ki a telet. Kara Musztafa nagyvezér, mint említettük, a párkányi nagy vereség után seregével azonnal útra kelt. Budán, Fehérváron és Eszéken erős őrségeket hagyott hátra és Belgrádba ment téli szállásra. IV. Mohamed szultán akkor Adrianápolyban tartózkodott. A bécsi kudarc után is jóindulattal volt nagyvezére iránt, mert hisz az szerinte „mindent megtett a hadsereg megmentéséért." Sőt érdemei elismeréséül drága zászlót és hét lófarkas kopját is küldött neki. De nem így gondolkoztak a pasái. A párkányi nagy vereség és Esztergom visszafoglalásának hírére mind többen lettek azok, akik a veszteségek okát Kara Musztafában látták. Különösen a Győrött megfojtott Ibrahim és a másik két pasa barátai az ő megbüntetését is követelték. A janicsárok is lázongtak a nagy vérveszteség miatt. Ezeket a szultán pénz osztogatásával sem tudta lecsendesíteni. A szultán tanácskozásra hívta össze pasáit. A divánban a többség, az ő tekintélyének fenntartása és biztonsága miatt is, Kara Musztafa kivégeztetése mellett volt. Erre a szultán nehezen volt rávehető. Először a főmufti Ítéletet kérte ki, aki a törvénytudókkal jogitanácsot tartott. Azok egyhangúlag a kivégeztetés mellett döntöttek, mire a szultán is, akarata ellenére, aláírta a halálos ítéletet. Ezidőben érkezett Thököly is Adrianápolyba, hogy magát a szultán előtt igazolja. Budán azért nem jelent meg Musztafa hívására, mert attól félt, hogy ő is úgy járna, mint Ibrahim pasa Győrött. Most panaszt emelt a nagyvezér ellen, hogy az nem bocsájtott elég török csapatot rendelkezésére, azért nem tehetett semmit. A szultán hitelt adott a beszédnek és nagyobb csapatokat igért neki. Thököly ottléte is hozzájárulhatott Kara Musztafa sorsához. A szultán Ghassade Achmed aga főkamarását bízta meg az az ítélet végrehajtásával, aki másodmagával ment Belgrádba. Éppen karácsony napján értek oda. Sajátságos, hogy akkor már Bécsben, sőt (valószínűleg Thököly útján) Krakóban is tudtak Kara Musztafa sorsáról. A kiküldöttek magukhoz vették még a janicsár agát és kevéssel éjfél előtt jelentek meg a nagyvezér lakásán. Az nem akarta őket beereszteni, de azok aztán engedély nélkül mentek be hozzá. Megmondták neki, hogy a szultán Ítéletével jöttek. Akkor már sejtette végzetét és eltávolította szolgáit. Levették nyakáról a birodalmi nagypecsétet és elvették tőle a próféta zöld zászlóját. Majd egy párnán átnyújtották neki a selyem zsinórt. Kara Musztafa ekkor előbb imát 10