Esztergom Évlapjai 1933
Dr. Erdélyi László: Esztergom nagy történeti jubileuma
Esztergom nagy történeti jubiieuma. 9 föl, egy bandériumban négy ötszázas főkapitányságot, összesen 2000 emberrel (1663). A tiszai részek bandériumának vezére Barkóczy István „duorum millium militum campestrium supremus colonellus" (1664, kétezer mezei katona főezredese). Mivel az erdélyi fejedelmek támadó hadjáratai alkalmával a magyar mezei és végbeli katonák tömegesen átpártoltak, s elhagyták a királyi-császári zászlókat, azért Montecuccoli tanácsára megindult a magyar katonaság legyöngítése. A Zrínyi — Frangepán fölkelés elnyomása után 1671. december 11-én Lipót király elrendelte, hogy a végbeli magyar huszárok és hajdúk közül 8000-et el kell bocsájtani. Ezek Thököly fölkelő hadait szaporították. Lipót király visszavonta 1671-iki feloszlató rendeletét, a haditanácsban pedig felülkerekedett az a vélemény, hogy a nyolcszor olcsóbb és tapasztalt, bátor magyar katonaságot kell szaporítani a drága német katonák helyett. Mert veszedelmes harcokra csak a magyar katonát küldhették s elpusztult vidékre, visszafoglalt romladozó várba német katona nem ment. A nagy török háború idején a magyar mezei hajdúkat és huszárokat rövid időre ezredekbe osztották be magyar vagy német lábra. A magyar módra szervezett csapatokat főkapitányságoknak nevezték. Volt Batthyány generális-kapitánynak (főkapitánynak) hajdú és lovas ezrede, Makár bárónak lovas ezrede, Bottyánnak huszárezrede, Petneházy Dávidnak ezrede (1686-tól Csáky László ezrede), Sennyei Istvánnak ezrede, Zrínyinek dragonyos ezrede, Pálffynak karabélyos ezrede. Német módra állított hajdú vagyis gyalogezredek 12 kompániára osztott 3000 emberből állottak (egy kompánia 250 ember). A legelső hajdúezredet a király rendeletére Molnár János állította föl 1686-ban mint kayserlicher obrister, kinek tisztjei részben németek és a kommandója is német, amit Molnár dicsekvően említ. Három év múlva állíttatja föl a király a Pálffy Miklós hajdúezredei, szintén az előbbihez hasonlóan német lábra 3000 főnyi létszámmal (1689). Tíz év múlva, az 1699-iki békekötés után Lipót az összes végbeli magyar katonaságot elbocsájtotta. A spanyol örökösödési háborúban a magyar huszárezredek a bécsi udvari kamara szerint örök dicsőséget szereztek az egész világ előtt (1702), ezért Lipót király ekkor elrendelte, hogy hajdú- és huszárezredeket állítsanak fel- A négy új huszárezred és a dunántúli, tiszántúli hajdúezred élére magyar ezredeseket nevezett ki a király: Forgáchot, Gombost, Lóssyt, Csonkabéget, Andrássyt, Batthyányt. A hajdúezredek most 2000 főből állottak. A Dunántúli ezred ruhája veres dolmány és nadrág kék zsinórzattal, kék saruval, tarsollyal; a tiszántúli ezred ruhája kék dolmány és nadrág veres zsinórzattal stb. A köpönyeg mindkettőnél fehér abaposztó, hajdúsüvege fekete. A zászló szine olyan mint a ruháé, s a zászló két oldalán kétfejű sas volt a mellén a magyar címerrel. A harmadik huszárezredet Lipót király 1703-ban állíttatta fel Bagossy ezredes alatt Felsőmagyarország számára. A három hajdúezred és két horvát bataillon (zászlóalj) 38 kompániából állt, hol a tiszti és altiszti rangok neve német lett s vele a kommandó is. Magyar vezénylet magyar tisztekkel Rákóczy fölkelésében s Mária Terézia nemes fölkelőinél újult meg. 1 1 Takács Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. Budapest, Akadémia 1908. 312. 1.
