Esztergom Évlapjai 1933
Dr. Erdélyi László: Esztergom nagy történeti jubileuma
10 Dr. Erdélyi László Vájjon Zrínyi Miklós grófnak hadi iratai képesek lettek volna-e 1663 körül az egész magyarságot modern hadseregbe szervezni akkor, midőn a török elérte terjeszkedése legszélső határait: 1660-ban Nagyváradot, 1663-ban Érsekújvárt, s midőn az 1664. évi vasvári békével megerősödött a török Nagykanizsa erős vár birtokában már hatvannégy év óta? Igen nagy az érdeme Esztergom visszavételében Sobieski III. János lengyel királynak is, de a nagy császári sereg nélkül nem boldogulhatott volna. Az ő harci heve, vakmerő támadása először vereséget szerzett neki Párkánynál, csak a második párkányi csatában győztek a szövetségesek. Erről a lengyel király azt irja másnap, okt. 10-én (1683) Barberini bibornoknak, hogy ő első szerencsétlen támaA szentliga emlékérme. (Előlap.) dását azon hiszemben indította meg, hogy a szerencsét, a bécsi szerencsét fel kell használni. S valamint ezt a szerencsét az ő hadának megjelenése idézte elő, így akart meglepetést szerezni Párkánynál is, megelőzve a hatalmas császári sereget. Hidakon, gázlókon, csónakokon kelt ót messze Párkány fölött a Dunán s csütörtöki napon megtámadta a párkányi török sereget. Ez a támadás azonban nagyon balul ütött ki, mert a törökök előzőleg erősítést kaptak s a török meglepetés helyett lengyel meglepetés, zavar, futás és vereség lett, amelyből maga a lengyel király és fia is csak egy hősüknek önfeláldozásával menekülhettek meg. — Erről a lengyel király levele csak futólag szól, az első ütközetet csak „veszélyes"-nek mondja, de annál inkább beszél a második párkányi ütközet óriási győzelméről. Ez szombaton történt, „a szeplőtelen Szűz Anyának szentelt szombaton."
