Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

126 Sinka Ferenc Pál Ibrahim pasa, az esztergomi vár utolsó parancsnoka derék ember volt. Tudta, hogy mi sors vár reá, mégis feladta a várat és önmagát áldozta fel, hogy ezáltal sokezer embernek mentse meg az életét. XII. Sobieski és Thököly. — A lengyel sereg visszatérése. — Kara Musztafa tragédiája. — A szentliga.— Esztergom utolsó török ostroma és a tóti csata. Lipót császár és magyar király a szövetségi szerződés értelmében nem volt arra kötelezve, hogy a lengyel seregnek téli szállást is adjon. Sobieski mérhetetlen érdemei azonban méltányossá tették azt, a jövő évi hadjárat előkészítése is a sereg ittmaradását javasolta. Sobieski szívesen fogadta az ajánlatot. Eredetileg az volt a terv, hogy a lengyel király Párkányból Eger, Szolnok, Debrecen és Nagyvárad irányában vonul, a császári sereg pedig a felvidéken helyezkednék el. Sobieski azonban a felvidéken, Lengyelország közelében akart maradni. Lotharingiai Károly herceg ehhez a császár nevében hozzájárult, de úgy egyeztek meg, hogy Dünewald gróf is vele megy egy huszár-, két dragonyos- és négy gyalogezreddel, hogy útközben az egyes nagyobb városokban őrségeket helyezhessen el. A lengyel hadsereg, mint említettük, október 31-én kelt útra. Kéménden keresztül haladva Szalka fölött keltek át a Garamon és Ipolyságra november 4-én értek, a következő napot is ott töltötték. Sobieski lengyel királynál, ugyanis, újból megjelentek Thököly követei és uruk ügyének dűlőre juttatását kérték tőle. A király Ipolyságra hívta tehát a császár képviselőit tanácskozás végett. Lotharingiai Károlyhoz küldött meghívó levelében emlékeztette őt arra a válságos helyzetre, melyből az Isten csak az imént szabadította ki őket. Tehát mérséklet tanúsítását ajánlotta neki. November 5-én a király sátrában tartották meg az értekezletet, melyen a császáriakon kívül a lengyel főurak és Thököly követei is jelen voltak. A megjelentek mára megbízólevél bevezető sorain is fenakadtak, melyben Thököly fejedelemnek mondja magát és a magyar rendek nevében is beszél. Ezt lengyel részről Zierowski követ és Gninski lengyel vicekancellár is erősen kifogásolták. Utóbbi e fölött a napirendre térést javasolta és Thököly kívánságait a következőkben foglalta össze : 1 Magyarország közszabadságainak biztosítása; 2. vallásszabadság; 3. az elkobzott javak visszaadása ; 4. az országgyűlés összehívása; 5. a béketárgyalások ideje alatt fegyverszünet és az ő csapatainak elszállásolása; 6. Thököly fejedelemségének elismerése ; 7. mindazon vármegyék átengedése, melyek neki azelőtt felajánltattak. Lotharingiai Károly a tárgyalások során oda nyilatkozott, hogy az első négy pontot, még elfogadhatónak tartja, de az utóbbi háromról szó sem lehet; egyébként sem illetékes ez ügyben határozni. Sobieskit is felkérte, hogy tartózkodjék a követelések érdemleges tárgyalásától. A lengyel urak ezen felháborodtak, mert úgymond, az ő királyuk nem miniszter, akit figyelmeztetni lehetne. Sobieski is sértve érezte magát, de megőrizte nyugalmát. Thököly követeitől azt kívánta, hogy