Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

118 Sinka Ferenc Pál tek meg Esztergom alá. Herceg Esterházy Pál nádor is 4000 magyar népfölkelőt és végbelieket hozott Pozsonyból, akikhez Horvátországból még 2000-ren csatlakoztak, de ezek is későn indultak útnak. Október 19-ére elkészültek az összekötőhídak és elkezdték a társzekerekkel a málhák átszállítását is a szigetekre. Károly herceg közben a párkányi palánkot (várat) is újból helyrehozatta Kleinwáchter komáromi mérnökkel és oda Dieppenthal ezredes parancsnoksága alatt őrséget helyezett. Esztergom vára ostromának megkezdése előtt azonban itt is nehézségek támadtak. Kara Musztafa nagyvezérnek Eszéken a magyar nemzethez intézett fenyegető felhívására, mint már említettük, különösen a Dunántúl sok főúr, több vármegye és város, a török boszújától való félelemből, behódolt Thökölynek. Bécs szerencsés felmentése után, főkép Buonvisi pápai követ és Esterházy nádor tanácsára, Lipót császár kiáltványt intézett a magyarsághoz, melyben minden baj okozójául Thökölyt nevezve meg, felhívott mindenkit, hogy szeptember hó végéig térjenek vissza a hűségére. Hasonló felhívást Esterházy nádor is intézett a nemzethez. Aki vissza nem tért, annak jószágait már október 1-től elkobozták. Sokan már az első felhívásra a király híveivé lettek. Ezen felhívás eredménye és a párkányi győzelem hatása alatt október 15-én Thököly követségbe küldötte Homonnay gróf és Absolon megbízottjait Sobieski királyhoz, közbenjárás kérése végett Lipót császárnál. A követek Lotharingiai Károly hercegnél is megjelentek és tőle fegyverszünetet és a sereg számára téli szállást kértek. A császár hű embere azonban alig akart velők szóba állani. Azt mégis közölte velők, hogy a fegyverletétel az egyedüli lehetőség arra, hogy Thököly a császár kegyét megnyerje. A felkelő vezér követei még egyszer megjelentek Sobieskinél a párkányi táborban és közölték vele Thököly békefeltételeit. Kívánta, hogy az ország tizenhárom északkeleti vármegyéjét a fejedelmi címmel megtarthassa ; továbbá „valóban szabad országgyűlés" tartassék, melyben az elégületlen rendek is megjelenhessenek, sérelmeik orvosoltassanak, az ország szabadságai biztosíttassanak, az elkobzott jószágok birtokosaiknak visszaadassanak; és mindezek lelkiismeretes megtartásáért a lengyel király vállaljon kezességet. Sobieski egyebet nem tehetett, mint megígérte a közbenjárását. Eközben Varsóban is folyt a francia intrika. Sobieskinek francia származású nejét (D'Arquien marquis leánya) igyekezett Lipót ellen hangolni, aki pedig ezelőtt, a pápai követ hatása alatt és családi okokból, a legjobban rajta volt, hogy a császárral szövetség köttessék. Most levelet írt királyi férjének a táborba, hogy vezesse vissza seregét, mert azt az otthon maradt lengyel urak is úgy kívánják. A Párkányban táborozó főurak és tábornokok egyrésze szintén a hazamenetel mellett volt. Sobieski János, a vallásos lelkű lengyel király azonban nem engedett, hanem továbbra is a török elleni küzdelem mellett tartott ki. „Azért a mérföldnyi területű földért, úgymond, amit most a töröknek átengednénk, az a jövő évben már egész tartományokat foglalna el." A háború tovább folytatása mellett azonban voltak még más okai is.