Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 107 akkor már alkudozóban lévén a császárral, nem jelent meg. Erre a nagyvezér azt hagyta meg neki, hogy csapataival csatlakozzék Kara Mehemed budai pasához, aki a tatárok kánjával érkezik Párkányba. Ott lesz az új esztergomi bég, Hasszán szófiai pasa is csapatával. A lengyel hadsereg elővédje október 3-án, a derékada pedig 4-én kelt át a Vágdunán. Követte azt másnap a császári lovasság, mely aztán Komáromtól kétóra járásnyira táborozott le. A Starhemberg gróf parancsnoksága alatt lévő császári gyalogság október 6-án még a Csallóközben volt és csak a következő napon követte a lovasságot. Az volt a megállapodás, hogy míg a gyalogság megérkezik, addig a lovasság október 7-én pihenőnapot tart. A lengyel lovasság Párkánytól két mérföldnyire táborozott- Az már október 6-án kiküldött egy hírszerző járőrt, melynek egy kis csetepatéja volt a törökkel; egyébként azt hozta hírül, hogy Párkánynál jelentéktelen haderő van. Éppen ezért Sobieski lengyel király október 7-én hirtelen elhatározta, hogy lovasságával megtámadja azt. Zebrydowski abbét visszaküldi Lotharigiai Károlyhoz az üzenettel, hogy az a császári lovassággal kövesse őt. Károly herceget meglepte ez a hirtelen elhatározás; azonnal a királyhoz küldi Dünewald grófot a tanáccsal: várná be előbb a gyalogság és a tüzérség megérkezését, mert enélkül veszedelmes lehet a vállalkozás. Sobieski azonban, aki ekkor már nyeregben ült, visszaüzeni, hogy neki biztos tudomása van arról, hogy Párkánynál nincs több ezer töröknél; ezeket akarja megsemmisíteni, míg oda nagyobb erő nem érkezik. Egyébként a herceg várhat is, jöhet is. amint neki tetszik. Azután a lovasságával elindult. De sem ő, sem más nem tudta még akkor, hogy előtte való éjjel a silistriai pasa 8000 emberrel jött át a Dunán Párkányba. Károly herceg, amint a király viszontválaszát vette, a lovasságával azonnal elindult, csak egy horvát ezredet hagyott hátra a gyalogság és tüzérség bevárására. Sobieski János ezen vállalata szerencsétlenül végződött. A lengyel kozákokból és dragonyosokból álló elővéd előre ment, a király pedig mintegy 5000 lovassal bizonyos távolságban követte őket. Az elővéd megállás nélkül a Dunáig hatolt, ott egy ökörcsordát őrző kis osztagot talált, amelyet anélkül, hogy hátra jelentést küldött volna, maga előtt kergetett. Egyszerre csak váratlanul az egész török hadra bukkan, amelyet addig a kedvező terep eltakart, és azzal harcot kezd- Amint a király erről értesült, azonnal segítséget küld előre, mire a törökök látszólag engedtek. De csakhamar lovas spáhik törnek elő és visszaűzik a lengyel elővéd lovas századait. A reussi vajda, Jablonowski, már az első zajra előre sietett dragonyosaival, ezeket a lovaikról leszállította és gyalogtüzelést parancsolt. A törökök ekkor nagyobb tömegekben törtek a lengyel elővédre, az megtántorodott, és futva menekült, sorsukra hagyván a dragonyosokat. Sobieski azonnal csatarendbe fejlődteti 5000 lovasát, de az ellenség ezt nem várja be, hanem a Duna felőli jobb szárnyra erős támadást'intéz. Ez két támadást csak vissza tudott verni, de a dühvel történt harmadik támadást, mely a jobbszárnyat nemcsak arcélben, hanem hátul is érte, már nem tudta kivédeni. Meghátrált és menekülni kezdett.