Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

94 Sinka Ferenc Pál megérkezett Starhemberg grőf a csapataival és a tüzérséggel, mire a városban a nyugalom is helyreállt. Kara Musztafa Győrt nem vette ostrom alá, hanem onnan 4000 kocsit küldött Budára, hogy azok az Eszéktől hajókon felszállított élelmet és egyéb felszereléseket elhozzák. Maga pedig seregével tovább vonult Bécs felé- Útközben Magyaróvárnál a császáriak által otthagyott sok élelmet és lőszert talált. A török fősereg július 14-én ért Bécshez és attól délre ütötte fel óriási táborát, amelyből Kara Musztafa díszes sátora kiemelkedve, messziről látható volt. Lotharingiai Károly lovasságával és a tüzérséggel átkelt a Duna balpartjára, ott Jedlersee és Tábor között elhelyezkedve figyelte az ellenséget és várta be a szövetségesek segélycsapataitMagyarország egész felsőrésze Szatmártól Lipótvárig és Nyitráig, illetve dél felé Gútáig Thököly kezén volt. Esterházy Pál gróf nádor a török ellen nemesi felkelést rendelt el. „Eljött az ideje édes hazánk felszabadulásának a pogány járom alól", szólt a felhívás. A nép seregestől tódult a felkelő zászlóaljakba, de felszerelésük hiányos volt és az élelmezésükről sem gondoskodtak. Hiába kérte a nádor Lipót királyt, hogy „tegyen valamit hívei oltalmára, ha lehet; ha meg nem lehet, ne vegye rossz néven, ha engednek az időnek és a kénytelenségnek, s a maguk, nejeik és gyermekeik szabadságára gondot viselendők, Thökölyhöz csatlakoznak." így is történt. Dunántúl a nyugati határőrségek felbomlottak, csak a Muraközben és Horvátországban maradt meg a régi határ. Gróf Draskovich Miklós országbíró, Batthyányi Kristóf és Ádám grófok, Széchy Péter gróf Vasvármegye főispánja, a vármegyék és városok úgy menekültek meg a végveszedelemtől, hogy Thökölynek behódoltak. Példáikat a dunáninneni vármegyék és a bányavidék is követtékMég a törökverő nagy Bercsényi Miklós is behódolt. Néhány főúr Lengyelországba menekült. Esterházy serege pedig feloszlott. Lipót császár Starhemberg Rüdiger grófot nevezte ki Bécs városa katonai főparancsnokává. A birodalmi főváros sok ideig volt a török ostromának kitéve, mert az idegen hatalmak segédcsapatai nem egyhamar jöttek meg. Sobieski lengyel király is azt üzente, hogy szeptembernél előbb nem érkezhetik. Szerencse, hogy a város elegendő , katonasággal, hadianyaggal és hosszabb időre élelemmel is el volt látva. Addig is Lotharingiai Károly herceg lovasságával vitt végbe kisebb-nagyobb haditetteket. Thököly elfoglalta Nagyszombatot és Bécs , ellen támpontot keresve, behatolt Pozsony városába. Károly herceg, Lubomirski lengyel lovasságától is támogatva, csahamar ott terem és július 29-én Thökölyt nemcsak Pozsony elhagyására kényszeríti, hanem málhái visszahagyásával egészen a Vágig visszaszorítja. Ezzel meghiúsította azt is, hogy Thököly Ausztriába betörhessen és ott a lengyel csapatokkal való egyesülés elé akadályt gördíthessen. Károly herceg ágyútűzzel és lovassági támadásokkal azt is megakadályozta, hogy a török a Duna balpartjára is átvihessen csapatokat. Amikor pedig a March folyón átkelve Ausztriába mégis behatoltak, Korneuburgtól nem messze, Bisambergnél, augusztus 24-én megverte őket. A győzelmes csatában a tatár kán fia megsebesült, az egri pasa elesett, és sok török a Dunába fúlt.