Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 95 E vereség még jobban felingerelte a tatárokat. Steinfeld és König­stetten mellett lévő táboraikból Alsó-Ausztriának a Dunától délre eső egész részét elárasztották lovascsapataikkal, és a védtelen községek többnyire áldozatul estek támadásaiknak. Csak oly helyen menekül­tek meg, ahol torlaszokkal elzárták előlük a völgyeket, vagy a tem­plomokat, kastélyokat és kolostorokat védelmi célokra rendezték be. Klosterneuburg, Lilienfeld, Mölk és más kolostorokat így védelmezték meg maguk a szerzetesek. Alsó-Ausztriából mégis körülbelül 30.000 embert hajtottak a bécsi fogolytáborba, mely a Favoritten-mezején volt. Augusztus vége felé végre a szövetséges csapatok is gyülekezni kezdtek Krems mellett. Elsőnek Miksa Emánuel bajor választó-fejede­lem érkezett meg. Azután a würtenbergi és frank csapatok Waldeck herceggel, valamint 111. János György szász választófejedelem egy hadtesttel. A brandenburgi választó az esetre igért segélyt, ha előbb a franciákkal egyezségre léphet. A legbiztosabb volt a lengyelek segítsége. Sobieski János lengyel királynak a szövetségi szerződés értelmé­ben 36.000 embert kellett volna kiállítania. De nem volt elegendő pénze. A pápa adományából csak 25.000 harcost tudott talpraállítani, akik részben Varsóban, részben pedig Jablonowskival Krakóban gyü­lekeztek. A király július 18-án indult el seregével Varsóból és 24-én érke­zett meg Censtochovába. A világhírű kegyhelyen hat egész napon át ájtatoskodtak. Augusztus 6-án érkeztek Krakóba, ahol a pápai nun­cius, öt más püspökkel, áldásban részesítette őket. Innen Sieniawski volhyniai vajda vezetésével vonultak tovább és másnap a király is követte őket a sereg másik részével. Útközben mindenütt szíves fogad­tatásban részesültek. Bitómban Caraffa gróf követ várta Sobieskit és üdvözölte őt Lipót császár nevében. Troppauban és más városokban a lengyeleket meg is vendégelték. Augusztus 26-án érkeztek Olmützbe, ahol a király a bisambergi győzelemről értesült. A két lengyel sereg Hollabrunnál egyesült. Itt találkozott a lengyel király először Lotha­ringiai Károly herceggel, aki elébe jött. A találkozás, amelynél a király fia, Jakab trónörökös és a lengyel főurak is jelen voltak, igen szívélyes volt. Lipót császár egy pompás hadvezéri pálcát küldött a lengyel királynak. A lengyelek Tulln mellett ütöttek tábort. Az összes szövetséges csapatok Tulln városánál gyülekeztek. Mikor már mindnyájan együtt voltak, Kahlenberg hegyén nagy mág­lyát gyújtottak és így értesítették a szorongatott bécsieket, hogy köze­leg a megváltás napja­XI. Ince pápa pedig, akinek pénzén a bajor, lengyel és a csá­szári csapatok nagy részét felszerelték, buzgó imáival ostromolta az Egek Urát irgalmáért és áldásáért. A nap nagyrészét kápolnájában töltötte és megindulásában gyakran hullatott könnyeket. Nyilvános imádságokat rendelt el. Mindennap esti hat órakor megszólaltak a harangok, felhíván a híveket, hogy a keresztény fegyverek győzel­méért imádkozzanak. Isten meghallgatta imádságukat 1 Bécs császári főváros, amint említettük, csak a július 7-én tör­tént petronelli véres csata után jutott a fenyegető török veszedelem

Next

/
Thumbnails
Contents