Esztergom Évlapjai 1930
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom szabad királyi megyei város törvényhatósági jogának története (I.)
42 Dr. Sántha József Esztergomban a borbélyok céhszabálya rendelkezik; előírja, milyen orvosságokhoz kell érteni; hogy más betegét nem szabad kezelni; hogy az egész városban csak egy nyilvános fürdőt szabad tartani s ott nem szabad sebet kötözni. Ugyanezen céhlevél pl. kimondja, hogy a tisztátalan életet élő tag a gyülekezetből kivettessék, istentiszteletre s prédikációra járjon a mester és a főünnepek alkalmával gyertyát adjon a templomnak. De beleszól a céhszabályzat még a szorosan vett magánéletbe is, mikor — teszem — kötelezi büntetés terhe mellett a szabó és posztónyíró mestereket, hogy egy év alatt kötelesek megházasodni. Annak megjegyzése után, hogy a céhlevelekből, melyek nálunk szerencsére elég nagy számmal maradtak fenn, ezúttal csak a legjellegzetesebb jogi vonatkozású rendelkezéseket érintettük, míg azok egész rendszerével annak idején külön tanulmányban óhajtunk részletesen foglalkozni, megállapíthatjuk, hogy az első korszakban a városi statutumok, illetve átruházott hatáskörben az azoknál jogilag alacsonyabb rendű céhszabályok valósággal törvényhozó erőt birtak, mert nemcsak a szorosan vett belügyeket, hanem magánjogokat, házassági, vallási, örökjogot, egészségügyi, ipari s kereskedelmi viszonyokat egyaránt szabályozhattak. Míg ma — hogy úgy mondjuk — a kormányzati rendszerek omnipotenciája valósággal gyámként van minden polgár feje felett s szabályozza arinak jóformán minden lépését, akkoron, midőn pedig Isten kegyelméből való királyságról s abszolút, vagy kevéssé korlátozott uralomról szokás beszélni, az egyént az államhatalom sokkal inkább magára hagyta s jogviszonyai szabályozását az alacsonyabb rendű és az egyesekkel legközvetlenebb kapcsolatban lévő városoknak s azok keretén belül a foglalkozás folytán létesült közösségeknek, a céheknek engedte át. Azt mondhatjuk tehát, hogy ez az idő volt városunkra nézve is az autonóm élet s a belső jogalkotás egyik legfényesebb ideje. A város belső életét érintő ezen szabályrendeleti jogon kívül, mely annyira kifejlődött, hogy az 1647. évi LXXVIII. tc. 19. §-a már a korlátozást tartja szükségesnek (a nemesek országos jogát is kezdték érinteni, tehát statuta . . . contra nobiles non suffragentur), részt vesznek a városok az ország életében, még pedig a törvényhozásban is. Erre nézve Zsigmond 1405. évi I. dekrétuma rendelkezik, mely szerint a városok követei az országgyűlésbe meghivattak. Ez időtől kezdve tehát — időszakos megszakításokkal — Esztergom is részese az országos törvényhozásnak. Hogy aztán követeink mily irányú s értékű munkásságot fejtettek ki az országgyűlésen, az külön tanulmánynak lenne érdekes tárgya, de kétségtelennek kell tartanunk, hogy aki az ősi várost képviselte az országgyűlésben, az bizonyára nem kis súllyal birt — más városokéhoz képest — az ország törvényhozásában. Mindezeken felül még egy igen értékes jogosítványa volt városunknak, melyben nem az összes szabad királyi (tehát magasabb fokú) városok osztoztak. A közigazgatás ugyanis a XIX. századig, miként más államokban, nálunk is egyesítve volt a jogszolgáltatással. Ennek következtében Esztergomnak is saját törvényszéke volt, mely az igazságszolgáltatást látta el. Maga a törvényhatóság elnevezés is visszanyúlik a mult század előtti időkre, midőn a legmagasabb fokú helyi autonómia a jogszolgáltatással, a törvényszékkel is egybe volt kötve.
