Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom szabad királyi megyei város törvényhatósági jogának története (I.)

Esztergom törvényhatósági jogának története. 43 Törvénykezési szempontból városunk eredetileg nem különbözött más városoktól. Zsigmond 1405. évi I. dekrétumának 12. cikkében kimondja, hogy ha a városok polgárai biráik s esküdteik Ítéletében és határozatában megnyugodni nem akarnának, megannyian ahhoz a városhoz, melynek szabadságjogaival élnek, vagy a tárnokmesterhez fellebbezhetnek, mit Werbőczy (H. K. III. 8.) az ország régi szokásán alapulónak mond. Ez a rendelkezés tehát generális és minden város törvénykezési felettes fórumául a tárnokmestert jelöli meg. Esztergom azonban akkoriban erős fejlődésben volt, úgy hogy Mátyás király korában másodfokú igazságszolgáltatási, tehát fellebbezési hatósága már nem a tárnokmester, hanem a személynök. Városunknak ezt a jogállását Werbőczy külön is kiemeli s Hármaskönyve III. rész 8. címében a következőket mondja: „Mivel a polgárok eme (szabad városi) sokasága egy közönséget alkot és mutat fel, és az ily testületi közönségek amint fekvésükre, úgy kiváltságaik és szokásaik különbözőségére nézve is egymástól eltérnek és elütnek, innen van, hogy bizonyos városok a királyi felség személyes jelenlétének joghatósága alatt állanak, mint Székesfehérvár, Esztergom és Lőcse; mások meg az ország régi szokásánál fogva a királyi tárnokmester joghatósága alá tartoznak, mint Buda, Pest, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Bártfa és Eperjes." Szükségesnek tartottuk, hogy a Tripartitum e részét idézzük. Werbőczy, a magyar jogélet intenzív és autentikus ismerője és büszkesége, a közölt szaVakban külön kiemeli városunk jogállását; kiemeli úgy, hogy mellette csak két hasonlót, Székesfehérvárt és Lőcsét említi s kiemeli úgy, hogy Esztergommal szemben igazságszolgáltatási szempontból még az ország fővárosa, Buda és testvérvárosa, Pest is hátrább állanak. A kiváltságok tekintetében oly ragyogó fényű ideje ez városunknak, amilyen az Árpádok óta nem volt; oly dicsőséget mutat, mely meghaladja még az ország fővárosáét is; olyan ez a kiváltságos helyzet, hogy előtte a késő unoka, ki visszasírja még a már csökkentett fontosságú s hatáskörű törvényhatósági jelleget is, bámulva áll meg s büszkeséggel tekint őseire s régi dicsőségükre. Ha már most mindezekhez, tehát a szabályrendeleti, törvénykezési, beligazgatási, követküldési joghoz hozzá vesszük még az autonóm élet azon természetes tartalmát, mely ma is fennáll s az elmúlt ezredéven át is többé-kevésbbé kiépített alakban szintén meg volt, t. i. a központi kormányzati igazgatás rendeletének végrehajtását adózás, hadügy s egyéb igazgatási ágak terén, akkor előttünk van ősi törvényhatósági jogunk egész terjedelme. Sajnos azonban ez az intenzív önkormányzati élet, melynek fényét az előbbiekben volt alkalmunk ismertetni, nem tartott sokáig. Éppen akkor, midőn a teljességhez jutott, jöttek a háborúk, jött a török hódoltság s jött vele a pusztulás. A török ugyan, miként másutt, nálunk is meghagyta a lakosság önkormányzatának régi kereteit, de az idegen fennhatóság, — melyet városunkra nézve még az is súlyosbított, hogy mint nagyfontosságú helyet, a török katonaság állandóan megszállva tartotta s polgári hatóságai is működtek falaink között — önmagában véve is az autonóm élet legerősebb korlátozását jelentette. Ahol a hatalom diktál, ott a jogok igen sokszor tartalmatlanok, elmé-