Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom szabad királyi megyei város törvényhatósági jogának története (I.)

Esztergom törvényhatósági jogának története. 41 itt a levéltári anyag hiányosságát, viszont segítségünkre siet az, hogy ha ez időből a városi levéltár nem tartalmaz is elegendő adatot, tartalmaznak azok az okmányok, melyek magánosoknál, illetve magánközületeknél maradtak fenn. Itt első sorban a céhlevelekre célzunk. E céhlevelek ugyanis a jogalkotásnak sajátszerű megnyilvánulásai, melyek létrejöttük magyarázatát a város lakosságának összetételében lelik. Ha ugyanis pl. az 1712-es (tehát késői) Esztergom — városi lakosösszeirását nézzük, látjuk, hogy akkor városunkban 16 ingatlant biró nemes család van, holott az összes családok száma, melyek zömét iparosok és kereskedők, másrészről kisgazdák teszik, 227. A nemesek száma tehát a többiekéhez képest elenyészően csekély, úgy hogy a város ügyeinek irányítása természetszerűen került a nagyobb anyagi érdekeltséggel biró s a földmívesekhez képest magasabb intelligenciával rendelkező iparos- és kereskedő-osztály kezébe. Az utóbbiakból került ki rendszerint a biró s a magisztrátus : ez az osztály volt tehát az, mely a város autonom életének irányítást adott. Már most a város vezetősége, mely teendőit nem hivatásszerűen, hanem csak tisztség és kötelességként folytatta, a város jogait — főként autonóm életére, de részben — mint látni fogjuk, még az igazságszolgáltatásra nézve is — részben akként gyakorolta, hogy saját hozzájárulása s elfogadása fenntartásával átcedálta az iparosok és kereskedők osztályára és annak alakulataira, a céhekre, melyek megalkották a maguk szabályait, azokat a magisztrátus elfogadta s jóváhagyásra terjesztette a királyi hatóságok elé. E céhlevelekből tehát, melyek a céhek tagjainak őrizetében lévén, nem voltak úgy kitéve a háborúk pusztításainak, mint a város levéltára, az említett levezetésünk alapján tulajdonképpen a város, mint autonóm testület, jogalkotására következtethetünk vissza, még ha nem volt is az teljes egészében az autonom város ténykedése, s megállapíthatjuk azon területet, melyre az autonóm jog terén a törvényhatósági jelleg a várost felhatalmazta. Meg kell itt emlékeznünk arról, hogy Werbőczy Hármaskönyve III. Rész 2. cim 7. §-ban azt mondja: ... „A szabad városok is, nemkülönben a saját céhükben és maguk között a kereskedők, kalmárok, szabók, szűcsök, vargák, tímárok, más mesteremberek is a fejedelem megegyezésének hozzájárulásával statútumokat hozhatnak." 0 tehát anélkül, hogy jogászi szempontból külön is kiemelné, a városokat a céhekkel együttesen említi a jogalkotás szempontjából, de ebből korántsem következtethetjük fentebbi kijelentésünk alaptalanságát, hanem inkább azt, hogy a városok s a céhek egymással a legszorosabb kapcsolatban voltak, s a céhek, mint a városok, vagy egyéb közületek keretén belül lévő alakulatok, csak átruházott, megengedett, tehát végeredményben városi, vagy más közösségi magasabb keretben gyakoroltak jogalkotást, mely ilyként a városi s egyéb közületi jogrendszerbe a legszorosabban beilleszkedett s annak részlete volt. Az első, mi a városi jogalkotásban szembeötlik, hogy a helyhatósági jog sokkal tágabb körű, mint ma és kiterjed oly viszonyokra is, melyeket ma törvény szabályoz. Elsősorban természetesen az iparűzés feltételeit állapítja meg, megszabván egyben a mester s a legények viszonyát, a megözvegyülés s árvaságra jutás esetén az iparűzés módját. Az egészségügyről — természetesen primitív módon —