Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom szabad királyi megyei város törvényhatósági jogának története (I.)

Esztergom törvényhatósági jogának története. 39 tehát egy város valamely okmányra hiteles jelleggel pecsétet használ, kétségtelen az első magyar jogkodifikátor szerint, hogy azt királyi kegy folytán, városi jellegből kifolyólag teszi. Mivel tehát Esztergomnak legalább is a XIII. század második feléről feljegyzett biróválasztás szerint e korban már külön birája és nem sokkal későbbről fennmaradt okmányon saját pecsétje van, ez időtől vitán kívül független városi, még pedig magasabb jogosítvánnyal bíró (mai értelemben és szóhasználatban törvényhatósági) városi életet élt. De hogy a királyi kegy, mely még azon időkből származik, midőn Esztergom az ország fővárosa s királyi székhely volt, a történelem további századaiban se vonatott meg ez ősi várostól, bizonyítja egy későbbi, kiváló fontosságú okmány is, még pedig Józsefnek a város részére adott s a második részben részletesen tárgyalandó kiváltságlevele, mely a XI. pontban megengedi, hogy Esztergom „az ő régi, most is meglevő címerét ... a következő alakban használhassa, t. i. Magyarországnak négy folyóját magában foglaló és annak valóságos címerét alkotó pajzs mindkét oldalát egy-egy erős és négyszögű kövekből épült, a polgároknak a király és haza iránt ápolt erős és állandó hűségét jelző s külön-külön veres cseréppel födött toronnyal ellátott bástya szegi körül." Ezek szerint maga a királyi kiváltságlevél, az ősi jogok e felélesztője s a későbbi jogok elvitathatatlan forrása adja bizonyságunkra, hogy Esztergomot ősi idő óta megillette egy oly címer használata, mely az ország négy főfolyóját s ezzel — a kiváltságlevél szavai szerint — az ország valóságos címerét alkotó pajzsot foglalja magában. Ily kiváltsággal más város nem dicsekedhetik, ily címert más város nem haszálhat, városunkat pedig századok óta megilleti. Azt hisszük, már e különös kiváltságból vitatás nélkül vonhatjuk le azon következtetést, hogy amely városnak ily páratlan kiváltsága volt, az részese volt a többi kiváltságoknak is, vagyis Esztergomot már a városi jelleg felvétele, tehát mondhatjuk, a XIII. század óta oly városnak tekinthetjük, mely a vármegyétől függetlenül, egyenesen a központi, királyi hatóságokkal kapcsolatban éli a törvényhatósági életét. És most a továbbiak előadása előtt egy különös kérdésre kell felelnünk: mi volt Esztergom, merre és meddig terjedt határa s így vele a városi autonom élet? Azon a területen ugyanis, mely ma e nevet viseli, hajdan különböző települések voltak. Az első a várhegy a királyi székhellyel s az érsekség palotájával, azután az érseki Víziváros, Pegény, Libád, Hévíz, Szent Anna, Újfalu, Kovácsi, Szentkirály s más kisebb csoportosulások, melyeket a gyakorlat község névvel illet. Ezekhez képest a szorosan vett királyi város a jelenlegi főtér és közvetlen környékén terült el, de az említett községek összességéhez képest aránylag kis területre terjedt. Mi azonban felvetjük annak lehetőségét, hogy mindezen u. n. községek talán nem voltak a mai értelemben vett teljesen önálló községek, hanem valamelyes összefüggésben, bizonyára éppen az összeépülésnél fogva alkothattak egy közösséget, melyet a források aztán Esztergom szabad királyi városnak neveznek. Mert ugyan egy kis település, mely a mai főtéren kívül , egy-két mai utcát foglalt magában, lehetett-e az ország fővárosa? És Kálmán, akinek uralkodása alatt a tulajdonképpeni palota kétségtelenül a várhegyen volt, miért rendelné