Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom szabad királyi megyei város törvényhatósági jogának története (I.)

Esztergom Árpád-kori helyrajzáról. 35 illetve van egy kisebb sziget, szintén érseki birtok : a kaszálónak használt Szentmariazygete. A Nagyduna és az esztergomi Kis Duna között az Árpád-korban s azóta is a mult század előtti utolsó évtizedéig két sziget volt: a Primás-szjgetet csak akkor kapcsolták össze az ú. n. kutyaszorítónál az Esztergomi-szigettel. A Primás-sziget akkoriban kaszálóul szolgált, a nagyobbik. Esztergomi-szigetet, mely akkor hosszú földnyelvvel nyúlt be e Kis- és Nagy-Duna közé, szintén első sorban mezőgazdasági célokra: kertnek és szántónak használták. Kevesen laktak rajta, de egy épület különösen figyelemreméltó : a Nagy-Duna partján, a mai M. F. T. R. hajóállomásától följebb, a nagy topolyfák vége felé ma is megállapíthatók a romjai. Itt állott a benediktinus apácák kolostora, amelyben nem egyszer fontos tanácskozásokat, országgyűléseket tartottak királyaink. Ezzel be is fejezhetném az Árpádkori Esztergom legfőbb vonásokban közölt ismertetését. A földrajzi és gazdasági összetartozás miatt azonban meg kell emlékeznünk a túloldali Párkányról is. Az Árpádkorban ezt Kakat-nak (Kokot, Chokot) nevezték és gazdaságilag egészen Esztergom kiegészítő része volt. A külföldi és általában a túloldali kereskedők erre jöttek árúikkal — és viszont a magyarországiak itt keltek át északnyugat felé — sőt királyaink szigorú rendeleteinek értelmében erre is kellett jönniök az esztergomi révhez, ami természetesen nem csekély mértékben hozzájárult a természetes forgalom gyarapításához. Kikötőjének vámja az esztergomi káptalant illette, hiszen a hajók, a tutajok és kompok, meg a halászcsónakok az esztergomi Kis-Duna partján találtak vevőt a hozott árúkra. Esztergom forgalma Párkány jólétét is jelentette. Gazdasági bajaink közepette nem árt ezt is kiolvasni a mult emlékeiből. GsEteegom sEabad királyt megyei oát?os töcoénybatóságí jogának története. Irta : Dr. Sántha József városi tanácsos. Amikor vigasztalan a jelen, s a jövő se csillogtatja a szebb idők reményét, jól esik akkor a múltba, a történelembe elmerülnünk. Meglátjuk belőlük, hogy amit ma szépnek, régi jó időnek nevezünk, akkoron az is csak úgy tele volt megpróbáltatásokkal s küzdelmekkel, mint a mai; meglátjuk belőlük, hogyan kell elkerülni a viszontagságok közt a még nagyobb bajokat, hisz az atyamester, a történelem, mindenre tud jó példát mutatni, s megtanuljuk a mult igazságaiból, hogy az erős, a kitartó akarat előbb-utóbb győzelemre viszi az eszmét, melyet maga elé tűzött. És a mult kutatásánál idézzük Eötvös bölcs mondását: „Boldog az, kinek midőn már az élet töviskoszorúját viseli, még a rózsák jutnak eszébe, melyek egykor a tövisek közt nyíltak." A mai magyarság s benne a mai Esztergom töviskoronát hord, mely szúr, mely fáj és éget; de eszünkbe jut, hogy történelmünk elmúlt 3*