Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Esztergom Árpád-kori helyrajzáról

34 Dr. Balogh Albin deti magyar szavának emlékét őrizte meg. Egy másik oklevél ugyanis latinul őrizte meg a kút nevét: puteus ducis. A dux nevet pedig ott találjuk pl. I. Bélának a koronázás előtt vert pénzein (Bela dux). Ugyanezt kapjuk különben Kinnamos görög történetíró följegyzésében, aki II. Géza idejére a trónörökös nevét magyarul örökítette meg, bár görögös helyesírással: Ouroum (= Uram.) A község határának másik részét IV. Béla Benedek kalocsai érseknek adományozta. Ettől Vancsai István esztergomi érsek vette meg, de hamarosan az esztergomi bazilikában lévő Szent Luca-oltár plébánosának, helyesebben őrének ajándékozta. E birtokrész azóta az őr (custos) javadalmához tartozott és a Kusztus-dűlő (vagy inkább dombok) neve ma is őrzi a régi birtokállapot emlékét (Kár, hogy legújabban az urkutai földek elnevezése már kimegy az emlékezetből.) Úrkuta szomszédságában kelet felé, már a Maróti-hegyek aljában és oldalán a Baranyaföldet találjuk. Itt, az Ákus-hegyen épült az Ákos-nemzettség kőpalotája (Pallacium Akus, Akuspalotaya) halastóval, melybe római téglákból készült csöveken át folyt a víz a fölötte lévő kitűnő vizű kútból. Mindezeket a templommal és az alagúttal néhai Knauz Nándor ásatta ki, de bizony azóta feledésbe ment a nagy történetíró felfedezése, pedig a nagyszerű kilátás is megérdemli a romok fölkeresését. A hasonló nevű község, mely a nemzetség népeinek, udvarnokainak lakásaiból állott, még inkább eltűnt az emlékezetből, úgyhogy ma a kőkutat is Barátkútnak mondják. Zamárd község a Zamárdhegy alján feküdt. Eredetileg szintén királyi birtok volt. III. Béla Déda ispánnak adományozta, akinek a nevét a dédai csárda (autóbusz-megálló) elnevezésben ma, is megtaláljuk (noha a csárdának még romjai sem láthatók). Az Árpád-korban a hegy két csúcsa között lévő nyeregben község is volt, az innenső csúcson pedig : Zamárvár, de 1292-ben e vár már romokban omladozott. Az esztergomi várhegy felé eső Szentgyörgymező akkoriban nem volt betelepítve. Területe tehát alkalmas volt arra, hogy rajta üssön tábort Barbarossa Frigyes német császár keresztes hada, mikor a Szentföld felé hazánkon keresztül igyekezett. Nevét attól a hegytől vette, mely az esztergomi várhegytől keletre emelkedett, de az új bazilika építése alkalmával a várhegy nagyobbításához, illetve az itt végzett hatalmas planirozásokhoz nagyrészt lehordták. (Ma a két lakást magában foglaló egyemeletes kanonoki ház emelkedik rajta.) A középkorban Szent Györgyről nevezett prépostság állott itt: ez adott nevet a hegynek s az oldalán elterülő mezőnek. Á Duna mellett fekvő községek, „az ország régi szokása szerint" a Duna közepéig terjedő vizet is magukénak vallották és a halászatot eszerint az elv szerint gyakorolták. A szigetek birtoka azonban ettől függetlenül volt szabályozva. Bennünket ilyen szempontból a helembai és az esztergomi szigetek érdekelnek. A Helemba-sziget (Helumbazygeth) Zamárd és a túlsóparti Helemba között fekvő nagyobb földterület, melyen az esztergomi érseknek már a tatárjárás előtt lakóháza — mondhatnók nyaralója — és gyümölcsös kertje volt. Királyaink is megfordultak rajta : így V. István itt állította ki egyik oklevelét (1270). Zamárd alatt a parthoz közel is volt,