Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Esztergom Árpád-kori helyrajzáról

26 Dr. Balogh Albin szerzeteseknek (helyesebben augusztinusoknak)

1 menedékhelyül, a karima s egyáltalán az istentisztelet végzése céljából arra az esetre jelöl ki, ha esetleg a tatárbetörés vagy más ellenséges támadás miatt lehetetlenné válnék számukra a városban való tartózkodás. Szent Vid bazilikája kis templom lehetett csak, mert az érsek az esztergomi egyház kápolnájának nevezi. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a székesegyháznak része lett volna. Az oklevél szerint az esztergomi vár hegyfokán (promontorium castri) épült: lehetséges tehát, hogy a manap Szent István szülőhelyének mondott díszes helyiség tulajdonképen Szent Vid bazilikájának maradványa. A várfalak építésére nézve nincsenek határozott adataink. Csak annyi kétségtelen, hogy a tatárjárás előtt már állottak. Ennek bizonyítéka mindenekelőtt az, hogy a spanyol származású Simon ispán hősiesen megvédte a várat a tatárok ellen, akik éppen a hegyi várak ostromához nem értettek. Castrumnak, várnak a XII. század végén is nevezik (1189), sőt valamiféle erődítést már a Szent István előtti időkre is föl kell vennünk, akárcsak Veszprémben. Mindkét erősség a Koppányelleni háborúban szerepel, nevezetesen Esztergom Koppány halála után, mikor testének egyik részét szegezték „yztragomi kappwra." Bárhogyan volt is, a régi erődítés az idők folyamán bizonyosan átépítésre szorult, ki is kellett egészíteni. Ezt látva, IV. Béla (1239) megengedte Róbert érseknek, hogy a Veprech-torony és a Várhegyből a Dunába folyó hévvizű patak között várat építsen. A Veprech-torony a Duna-parton, körülbelül azon a helyen állott, ahol a várhegy sziklái majdnem a Dunáig érnek; az itt említett patakon pedig nem a Hévízpatakot kell értenünk, hanem vagy azt, melynek vizét később a vízivárosi ferencrendi-zárda használta föl üzemeinek hajtására, vagy még inkább egy másik patakot, mely a középkori várfalon kívül a Mattyasóvszky-bástya környékén folyt a Kis-Dunába. IV. Béla kora egyébként igen nagy változást jelentett Esztergom számára : a királyi udvar ekkor kerül át Esztergomból Budára. A változás, melynek okai első sorban gazdasági, forgalmi okok, nem hirtelen, meglepetésszerűen érte a várost. Minél jobban kiépült az ország keleti fele, minél jobban átterelődött a magyar külpolitika és gazdasági forgalom a Keletre és a Balkánra, annál inkább előtérbe került a pesti rév. Oroszország és Lengyelország felől, a szepesi városok és Kassa közvetítésével, Budán át vezetett az út a tenger felé s Esztergom ebből a forgalomból egészen kiesett. Szeged, Erdély és a Balkán szintén először Budát érte, ha nem is kerülte el Esztergomot, mely mindjobban háttérbe szorult. A királyi udvar az Árpádkor folyamán egyébként sem volt úgy helyhez kötve, hogy a székhely áttétele különösebb megrázkódást jelentett volna, így Imre király (1198) szinte csak mellékesen említi oklevelében, hogy az érseknek adja át az esztergomi várban lévő királyi palotát, amely még különben sem volt készen; — talán a tűzvész miatt, akárcsak a székesegyház, a régi királyi palota is elpusztult s újat kellett építeni. Igaz ugyan, hogy kiköti magának, hogy az érsek szükség esetén őt 1 A két rend egyesítését IV. Kelemen pápa megbízásából Vancsai István esztergomi érsek végezte (1266).