Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Schünemann Konrád: Esztergom keletkezése

18 Dr. Schünemann Konrád ség között a vásártér birtokáért indult meg, amire alább vissza fogunk térni. A későbbi Esztergom szab. városnak az alkotmánya azonos a latinvároséval, mert ezt a régebbi telepek csatlakozása után az egész városra kiterjesztették. Ennek a régi állapotnak maradványa látható még a várospecsét feliratában : „Sigillum Latinorum regalis civitatis Strigoniensis." A latinváros alkotmánya — és a későbbi egész városé — nagyjából megegyezik a régebbi magyar városalkotmány normáltípusával. A városi szabadságoknak újonnan alapított városokra való átruházásakor a székesfehérvári alkotmány mellett az esztergomit is mint mintákat említik. A magyar városalkotmányt általában jellemzi, hogy a párhuzamosság az esküdttestület és tanács, valamint a biró és polgármester között hiányzik. Míg a legtöbb német városban, elsősorban a magdeburgi jog alapján álló városokban, a város ura által kinevezett biró és esküdttestület mellett, mint tulajdonképeni autonom városi hatóság amazzal szemben a tanács a polgármesterrel, mint elöljáróval alakul ki és a birót és esküdttestületet lassan egészen a háttérbe szorítja, a hasonló fejlődés délkeleten, Ausztriában, Magyarországon és a szomszédos területeken rendszerint szükségtelen. Itt a birói hivatal és az esküdtek város-úri jellege már kezdettől fogva egészen eltűnik. Mindkettőt maguk a polgárok választják. A város ura legfeljebb azt a formális jogot tartja csak meg, hogy a már megválasztott birót megerősítse. Ezzel külön városi testületnek a beiktatása, amelynek a bíróval és esküdtekkel szemben a városi önkormányzatot kellett volna kivívniok, feleslegessé válik. A biró válik ilymódon polgármesterré és az esküdttestület tanáccsá. Csak néhány városban, pl. Sopronban került sor a városi testületek párhuzamosságára. Általánosságban a városbíró és az esküdtek polgármesterré, illetve tanáccsá fejlődhettek. így mint rendes városi szervezettel, a városbiróval és mellette a legtöbbször 12 tagú esküdttestülettel találkozunk. Esztergomban az esküdtek nevei a bíróé mellett csak a XIII. sz. harmadik negyedében tűnnek fel. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a testület előbb nem volt meg, hanem csak azt, hogy ekkorra jelentősége annyira megnövekedett, hogy az esküdteket már megemlítik a biró mellett. Az esküdtek száma a legrégibb okmányokban, melyekben szerepelnek, még ingadozó : 1265-ből hét, 1272- és 1282-ből hat polgár. Csak ezután találjuk meg a tizenkettes számot, amely, ha nincs is mindig betöltve, mint kellő szám feltétlenül felismerhető. A tizenkettes szám késői fellépése Esztergomban azonban szintén nem jogosít arra a következtetésre, hogy a testület korábban kisebb volt. Mikor kialakult a szokás, hogy az esküdteket a városi okiratokban megnevezzék, kezdetben csak a jurisdictio voluntaria illető ténykedésénél tényleg jelenlévőkre szorítkozott. Csak később sorolták fel az egész testületet schematikusan. Fontos kérdése a középkori városi alkotmánynak a tanácstestület kiegészítése. Arisztokratikus városi alkotmány esetén önkiegészítés, demokratikus uralom esetén az egész polgárság vagy legalább annak jogosult rétege szabad választása útján szokott történni. Esztergomnak régebben arisztokratikus alkotmánya volt. A tanácstagság nem egyévi hivatal volt, mint a legtöbb magyar és német városban, hanem életfogytiglani. Egyenes bizonyítékaink ugyan erre nincsenek, de az esz-