Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Schünemann Konrád: Esztergom keletkezése

Esztergom keletkezése. 17 dott, amit a „vásárkényszer" sokszor egyenesen meg is követelt. A nagyobb kereskedők, elsősorban a kelmeárúsok, nem szabad ég alatt álltak itt, — ami árúiknak is rovására ment volna, — hanem jobbára építmények álltak rendelkezésükre. Kezdetleges állapotban fabódék voltak ezek. Fejlettebb viszonyok közt fölváltották ezeket masszív, többemeletes építmények, és összefüggő épületsorokat alkottak. A breslaui Ring többemeletes, utcaalkotó épületsorai például még ma is jó képet adnak a középkori camerákról. Ezek a kereskedő kamarák és árúházak a legtöbb esetben a vásártéren, városi telken, földön voltak. Későbbi időben magának a városnak, korábban a város urának birtokában voltak, aki azokat mindjárt a városalapításkor építette, a maga számára tartotta meg és bérbeadásukból kiadós jövedelemre tett szert, míg aztán vagy a városnak, vagy magánvállalkozónak el nem adta. Ilyenek voltak a körülmények Breslauban. Másrészt voltak olyan városok is, melyekben egyáltalán nem találjuk nyomát se annak, hogy a vásári építmények a város urának eredeti birtokai lettek volna. így elsősorban Lübeckre nézve mutatta ki Rőrig Frigyes, hogy az ú. n. „Krambude"-k, a lübecki vásári építmények kezdettől fogva bizonyos lübecki kereskedő családokéi voltak. Ezeket a családokat ama vállalkozó konzorcium leszármazottjainak tartja, akik a város újjáalapítását Oroszlán Henrik idején végrehajtották. Ennél az újjáalapításnál a város területének telkei a vállalkozók birtokába jutottak, ezeket az új polgárok között szétparcellázták és örökbérletül kiadták és maguknak a vásártér és vásári épületek tutajdonjogát tartották meg. A XIII. század számos forrásában találunk említést ilyen építményekről Esztergomban is. Ezek azonban nem a vásártéren, hanem a vicus latinorumon és közvetlen szomszédságában voltak. Ezek a camerák kezdetben itt is egyszerű faépületek lehettek, melyeket később szilárd épületekké alakítottak át. Mint Breslauban, Lübeckben és sok más városban, sorokban állottak egymás mellett. Értékük nyilván nem csekély ; a tatárjárás idején már szilárdak lehettek. A boltok a XIII. század közepe táján a francia városi patriciusság egyes családjainak birtokában voltak, melyek azután részben mindenesetre bérbeadták azokat. Halljuk egyebek közt, hogy bizonyos Rubinusnak egész sor ilyen elárusító boltja van. Köztük néhány ezeknek az előkelő esztergomi polgároknak a kezéből az érseki káptalan tulajdonába ment át, amelyik a maga részéről továbbra is bérbeadta. Tehát itt, Esztergomban sem a város urának, vagy a városnak birtokában vannak a latinváros boltjai, hanem egyes vezető családokéban. Ez feljogosít arra, hogy Esztergomban is olyan viszonyok létét tegyük fel, mint amilyeneket Rörig Lübeckre vonatkozólag bebizonyított. Itt is több vállalkozó alapította a várost, akik aztán az árúházakat megtartották maguknak. Ugyanezek a családok, amelyeké a boltok, azok, amennyire a későbbi adatanyagból tudjuk, akik, mint Lübeckben is, a város vezetésében is erősen képviselve voltak. Midőn — nem sokkal a latin város alapítása után — a többi városi telep magával a vásárhellyel együtt ehez csatolódott, az árúházakat meghagyták a latinok utcáján és nem helyezték át a vásártérre. Ez összefügghet azzal a harccal, amelyik a város és az érsek2