Esztergom Évlapjai 1930
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Schünemann Konrád: Esztergom keletkezése
16 Dr. Schünemann Konrád településnél is. Ide csatlakozott a már említett Szenttamás-hegy lejtőjén alakult örménytelep (Örmény, villa Armenorum), amelyik kezdetben a királyé, később részint az érsekségé, részint az ágostonrendi Szent Anna-kolostoré volt. Az ágostonrendiek birtoka egészen az esztergomi városárokig húzódott, közvetlenül mellette volt a dömések Szent Domonkos-kolostora, melynek környéke szintén az érsekségé és káptalanjáé volt. Emellett terült el a Csut-szigeti Szent Euszták premontrei zárda birtoka. Ehez csatlakozott a pénzverők lakóhelyének, Kovácsinak területe, ami királyi birtok maradt, míg 1326-ban Esztergom városa meg nem kapta. Ezzel voltak Bajon és Bille falvak határosak, melyekben különböző egyházi és világi tulajdonosok birtokai terültek el. Ettől nyugatra egyházi birtok és az esztergomi síkság délnyugati részén levő johannita-birtok és a város közt Szent Pál falu terült el, amelyik világi kisbirtokosok kezéből lassankint egyházi — érseki, valamint johannita — birtokba került. Szt. Pál határa szintén közvetlenül a várárokig ért. 1 Régi esztergomi határ számára tehát egy oldalon sem volt hely. Eleinte nem is volt rá szükség, mert az esztergomi városi polgárok kezdetben túlnyomólag távolsági kereskedelemmel foglalkoztak és a kispolgári, mezőgazdasági tevékenység iránt nem is érdeklődtek. Ez csak később, az iparosság kifejlődése után következett be, amikor már a kereskedők is sokféleképpen igyekeztek arra, hogy kereskedelmi nyereségüket földbirtokba fektessék; a XIII. század óta Esztergom körül széles körben kelt versenyre a polgári földszerző politika az egyformán erős egyházival. Mivel a régi Esztergom kereskedőtelepülés volt, egyúttal Belownak „Landgemeinde"elmélete, azaz a falusias viszonyok közül való lassú kifejlődés is kizárt eset volt erre a városra vonatkozólag. A latin-város alapításának kezdeményezője nem a város ura, a király volt, hanem ennek a latin polgárságnak a hozzátartozói. Olyan francia távolsági kereskedők, akik a dunai kereskedelemben részt vettek, vetették fel az esztergomi forgalmi központnál való városalapítás tervét, hasonló módon, mint ugyanekkor északon, a keleti-tengeri kereskedelemben érdekelt északnyugati németek Lübeck alapítását is végbevitték. A résztvevő vállalkozók adományoztattak maguknak a királlyal, akié akkor a föld volt, a régebbi vásárhelytől délre az akkor még szabad vidéken városalapításuk számára megfelelő terepet, végrehajtották a parcellázást és a telkeket hazájuk polgáraival népesítették be. A középkori város számára a legfontosabb a vásárhely volt. A vásárhely Esztergomban — mint láttuk, — már a XI. század óta megvolt. Nem tartozott tehát az eredeti latin-városhoz, amelyiknek, hogy saját gazdasági jelentőségre tegyen szert, lehetőleg függetlenítenie kellett magát attól. így történt aztán, hogy a latin polgárok boltjait nem a vásártéren, amelyik nem tartozott hozzájuk, hanem a vicus latinorumon — magán a latin-város főutcáján — helyezték el. A középkori városok történetének fontos fejezetét adják a vásári épületek. A kereskedés nem úgy, mint manapság, az egész város területén eloszlott boltokban folyt, hanem a vásártéren koncentraló1 Az Esztergom körüli birtokviszonyokra vonatkozólag lásd Schünemann: Entstehung 55. oldal. .
