Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Schünemann Konrád: Esztergom keletkezése

Esztergom keletkezése. 15 személynevek karakteréből nyerhetünk, eszerint a régebbi korra is érvényes, annál is inkább, mert az a kevés is, ami a mongolvész előtti időből ránk maradt, ebbe az irányba mutat. A régi Esztergom gazdasági-szociális viszonyaira is hasonlóképpen a későbbi viszonyokból következtethetünk. A két városcsoportra vonatkozólag, amelyet megkülönböztetünk, a későbbi típusra és a régebbi városokra vonatkozó lényeges különbség abban van, hogy a régebbiek súlypontja sokkal inkább a kereskedőrétegen volt, mint a későbbieké. A XIII. és XIV. század városalapításai, tehát tulajdonképeni másodlagos városok, tervszerű telepítmények, melyeket a város urának — aki a jelentékenyebbnél maga az uralkodó volt, — indítványára egy vagy több lokátor telepített. A polgárokat tervszerűleg hívták, úgyszóván toborozták, mint mostanában a villa- és weekendtelepeknél. Ez a toborzott polgári elem elsősorban kézművesekből áll, akik olyan kispolgárságnak a képviselői, amely mellékesen mezőgazdasággal is foglalkozik. Ennek következtében a későbbi alapításoknál a város számára már elejétől nagyobb földterületet is juttattak, amelyből azután az egyes polgárokul megnyert személyek részesültek akár periodikus földosztás alapján álló földközösség formájában, akár oly módon, hogy minden házhelyhez bizonyos szántóföld is tartozott. — Egészen más karaktere volt a régebbi városoknak. Itt a kézműves-kispolgári elem, amely a teljesen kifejlődött városi korban a polgárság magva, még erősen a háttérbe szorult és ennek megfelelően a polgárok mezőgazdasági tevékenysége és a városi földterület szükségessége is elesik. Itt túlnyomólag kereskedőkről van szó, akik jövedelmüket kizárólag kereskedéssel és nem egyúttal földmíveléssel is keresik. Csak a városi fejlődés további folyamán, az ipari elem megerősödése után, — ami feltétlenül hozzátartozik a népes városhoz, — válik szükségessé, hogy a város számára utólagosan határt is szerezzenek, ami rendszerint a szomszédos falvak megvásárlása útján történik. A régebbi városoknak, a vásárhelyeknek, ezzel a kereskedői jellegével szemben nemzetgazdasági oldalról, különösen W. Sombart, azt állítják, hogy gazdaságilag olyan telepek, melyek túlnyomórészt kereskedőkből állottak, elképzelhetetlenek. Ez a vélemény a város telepszerű és gazdasági fogalmának felcserélésén alapul. Hiszen a kereskedőtelepek nem függtek lakatlan vidéken elszigetelten a levegőben, hanem a szomszédos várral, egyházi alapítvánnyal és az azokhoz tartozó szolgáló népek falusias településével együtt nagyobb telepkomplexumot alkottak, amelyik gazdaságilag is igen életrevaló volt. A régi Esztergom feltétlenül a városoknak ehez a régebbi típusához tartozik. Már magában keletkezésének korai ideje is erre utal. Ezenkívül bebizonyítható még az is, hogy akkor, sőt az egész XIII. századon keresztül sem volt a városnak határa. Közvetlenül a városárok túlsó oldalán kezdődtek idegen községek határai, amelyek nem voltak a, város birtokában. Menjünk ebből a célból a középkori város körül. Északon, mint már említettük, egy meleg források táplálta tó volt, melyből árok folyt le a Kisdunába. A terület ennek a hévízároknak mindkét oldalán az esztergomi érsekség, illetve az érseki székesegyház káptalanjának a birtoka volt. Ugyanez volt az eset az ehez csatlakozó területen lévő szláv-magyar névvel nevezett Toplicza-Tapolcsa