Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Schünemann Konrád: Esztergom keletkezése

Esztergom keletkezése. 13 ezt a templomot már 1156-ban említik, tehát a tulajdonképeni városalapítás kora előtt. Szent Miklós volt Németországban a kereskedelmi hajósoknak és általában a távolsági kereskedelemnek védőszentje. Sok német városban a Miklós-templom a régi kereskedőtelep temploma volt. A XI. században Keleten sok más versenytárs is volt: warágoroszok, arabok, mohamedán törökök, görögök és örmények. Ezeknek a keleti elemeknek némelyikét a régi Esztergomban is megtaláljuk : mohamedánokat (izmaeliták) és örményeket. Ugylátszik, hogy az izmaeliták különösen a királyi pénzverőben szerepeltek. Örmények laktak külön telepben a Szenttamás-hegy lábánál a vár és a vásártér között. Ez az örmény kereskedőtelepülés még a XIII. században is fennállott, azonban a felvirágzó királyi város mellett csakhamar egészen a háttérbe szorul. Esztergom kir. város kifejlődése az ú. n. latin-negyed (contrata Latinorum) alapításához kapcsolódik, ami a XII. század harmadik negyedében történhetett és a legtöbb egyéb települést hamarosan felszívta. Ennek a latin-negyednek legrégibb kiterjedése nem lehetett túlságos nagy: lényegében egy széles, térszerű utca volt a vásártértől némileg délre, és ennek déli szélével párhuzamosan terült el. Ez a kiterjedés azonban nemsokára igen tetemesen megnagyobbodott. Az eredeti állapot a későbbi hivatalos vicus latinorum, azaz „latinok utcája" elnevezésben tükröződik. Ez a latinváros — ellentétben a régebbi vásárteleppel — mindjárt alapításakor széleskörű városi autonómiával volt ellátva, és rövid évtizedeken belül magához tudta kapcsolni a régebbi települési elemeket: a vásártelepet, a zsidótelepet és a Szent Lőrinc-templom körüli szolga-telepet. Az egészet megerősítették, várárokkal vették körül és a latinváros alkotmányát az egész, így körülhatárolt városterületre kiterjesztették. Valószínű, hogy ez a fejlődés a 3. keresztes háború idején már befejeződött, amikor Barbarossa Frigyes császárt először Esztergom városban fogadták és csak később a Várhegyen. Mindenesetre még III. Béla vagy Imre király uralkodása idejébe helyezhető el ez az esemény. A latinváros alapításának körülményeire a későbbi viszonyokból lehet némileg következtetni. Először is az a kéidés merül fel, hogy melyik nemzetiséghez tartoznak ezek az esztergomi „latinok". Erre világosságot csak az esztergomi polgárok neveinek a vizsgálata deríthet. E nevek közül a XIV. század közepéig több mint 300 ismert. Ezen vizsgálat szerint, amely egyenkint többször eléggé bizonytalan, egészében mégis egységes képet ad : a város „latin" polgárai majdnem kizárólag franciák voltak, még pedig a francia nyelvterület északnyugati részéből származó franciák, a német nyelvhatár közelében lévő olyan vidékről, amelyik túlnyomó részt a német-római birodalomhoz tartozott. Ez az eredmény egészen jól illik ahoz a képhez, amelyet a XII. század keleti középeurópai városairól alkottunk; eredetükre nézve a polgárok nagyrészt a Nyugatról származnak, amely gazdaságilag átlag jóval fejlettebb volt Németország belsejénél. Az északnémet városalapítások a Balti-tenger vidékén a rajnai - westfáliai városi polgárságból, tehát északnyugati német elemből indultak ki. Itt-ott északon is találkozunk franciákkal, pl. Breslauban, ahol az egész település-