Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Schünemann Konrád: Esztergom keletkezése

10 Dr. Schünemann Konrád városalkotásról vagy falusias viszonyok közül való lassú kibontakozásról van-e szó. Az utóbbi évtizedek kutatásai arra az eredményre jutottak általában, hogy a városok túlnyomó többsége alapított város volt. Kivételek egyrészt az olyan vidékek városai, melyeknek kulturája közvetlenül a késői rómaihoz kapcsolódik, azaz a római városok, amelyek létüket a népvándorlás korán keresztül is megmentették. Ilyen a francia, olasz és dalmát városok nagy része és néhány német város a Rajna bal- és a Duna jobboldalán; másrészt volt falvak, melyeknek a későbbi Középkorban, a városalapítási láz korában uruk, valami kis herceg vagy lovag, aki országocskájában várost is szeretett volna látni, városi jogokat adományozott, anélkül, hogy a városka ezáltal gazdasági értelemben is várossá vált volna. Ez a megállapítás teljes egészében érvényes Magyarországra vonatkozólag is. A legtöbb magyar város a XIII. és XIV. századbeli alapított város, amelyeket ugyanennek az időnek keletnémetországi, cseh-, morva- és lengyelországi másodlagos német városalapításai mellé kell sorolni, habár a későbbi alapításoknál a polgárságnak egyáltalán, vagy túlnyomórészt nem német volt a karaktere. A magyar városoknak emellett a főcsoportja mellett, nézetem szerint egy másik, régebbi rétegét is megállapíthatjuk, amelyet jellege és keletkezése szerint élesen el kell határolni a XIII. és XIV. sz. másodlagos városaitól és a XII. sz. német és egyéb európai városai mellé kell sorolni; fejlődésükben ezek általában sokkal összetettebb jellegről tanúskodnak, mint a tervszerű, egységes schema alapján elhelyezett későbbi alapítások. Ezek közül a régebbi városok közül éppen Esztergom nyújt tipikus és tanulságos példát. Itt ugyanazokat a jelenségeket figyelhetjük meg, mint keleti Középeurópa sok régi fővárosában, pl. Prágában, Breslauban és Brandenburgban. A tulajdonképeni városkeletkezést az előkészítő fokok hosszabb sora előzi meg, a városalkotó központ körül attól topográfiailag elválasztott kisebb települések sorozata fejlődik ki, melyek közül egyik, a tulajdonképeni polgári város, a többieket túlszárnyalja, végül legtöbbnyire felszívja, ami Esztergommal — teljesen — csak a legújabb időkben történt meg. A római császárság korában Esztergom helyén egy nem jelentéktelen „Solva" nevű város állott, amely — éppen úgy mint a középkori Esztergom — nem egységes település, hanem telepcsoport volt. A római castrum mellett volt egy kereskedelmi telep, névszerint Commercium ; azonkívül római épületek nyomai terjednek ki még az esztergomi síkság nagy részére is. Ezt a római várost az V. sz. elején üríthették ki, de fennmaradhattak itt a rómaiak maradékai hosszabb időn át, míg az avar uralom alatt, vagy kevéssel azután szlávok települtek a vidékre és adták Esztergomnak mai nevét.

1 Ugyanebből a korból származhat a hely másik neve, Gran, a hasonló nevű folyó (Garam) torkolatáról, amely régebbi időben valószínűleg a mainál néhány km-rel feljebb lehetett. A Gran név a hasonló dunamenti helyneveknek abba a nagy csoportjába tartozik, amelyeket a korai Középkorban, vagy még előbb, a betorkolló folyókról neveztek el, pl. : Regensburg, Enns, Ybbs, Melk, ') V. ö. Ungarische Jahrbücher,' VII. köt. 1927. 178. o.