Esztergom Évlapjai 1928
IRODALOM - Dr. Balanyi György: A magyar ferences provincia kialakulása. (Ismertetés.)
62 Irodalom. már valószínűen 1217. év nyarán Magyarországba vette útját- Assisiből Anconába, innen, egy haza igyekvő püspök protektorsága alatt, a tengeren át Zárába, vagy ami hihetőbb, Zenggbe érkeztek. Míg pártfogójuk azután lóháton ment tovább hazájába, addig ők gyalogszerrel vágtak neki az előttük oromló horvát hegyeknek. De vesztökre, mert a hegyekben tanyázó félvad pásztorok megtámadták őket, kutyáikat uszították rájuk és a ruhájukat is elszedték tőlük. Többszöri hiábavaló kísérletezés után lemondtak a továbbmenetelükről és visszatértek Umbriába. Mindez, Balanyi véleménye szerint, Horvátországban, illetve Szlavóniában történt, nem pedig a nagy magyar Alföldön és magyar emberek között, mint azt Márki Sándor véli. Az első névleg ismert magyar ferences Magyar Ábrahám volt, egyike annak a huszonöt testvérnek, akik 1221-ben Speieri Cézár vezetése alatt Németországba mentek. Beöltözése előtt valószínűleg a bolognai egyetem hallgatója lehetett és őt 1222-ben szentelték pappá, az olasz Palmerius és a német Hartmodus testvérrel egyetemben. A ferencesek magyarhoni letelepedésére nézve nagyon kevés adat áll rendelkezésre. A magyar provincia történeti feljegyzései és az oklevelek túlnyomórészben a XVI. és XVII. századi rettenetes megpróbáltatásoknak estek áldozatul. A XVIII. századi rendi történetírók már csak késői és bizonytalan eredetű adatokra támaszkodhattak. A kül" földi források is igen gyérek és szűkszavúak. Még legtöbbet érők Gianói Jordán, Eccleston Tamás és Salimbene feljegyései, melyeket Balanyi az értekezéséhez felhasznál. Gianói Jordán testvér, a német provincia Herodotosa, még Speieri Cesárral került Németországba, hol negyvenévi ott tartózkodás után 1262-ben írta meg emlékiratait, melyekben első sorban a német provincia kialakulásával, de a szomszédos provinciákkal is foglalkozik. Eccleston Tamás az angol provincia történetét írta meg és a mi szempontunkból fontos adatokat közöl a híres Bombarone (Cortonai) Illés testvérre, szent Ferenc kortársára vonatkozólag. Salimbene pedig már nemcsak krónikát, hanem szines kortörténetet is írt. Salimbene testvér azt jegyezte fel, hogy amikor ő a fanói kolostorban próbaévét (1238 39.) töltötte, két magyar testvér érkezett oda, akik a magyar provinciális ajándékaként egy különös nagyságú halat vittek Illés testvérnek. Az is fel van jegyezve nála, hogy ugyanazon időben IV. Béla magyar király, ugyancsak az említett provinciális ösztönzésére, egy drágaművű nagy aranykelyhet küldött Assisibe szent Ferenc fejereklyéinek befogadására. E két feljegyzésből arra következtethetünk, hogy 1238-ban magyar földön, IV. Béla idejében, már önálló ferences rendtartomány létezett, a provinciális élénk összeköttetést tartott fenn a rend egyetemes fejével, Illés testvérrel, kedvében járt neki, de nagy tekintélyben állt a király előtt is. A legrégibb magyarországi oklevél, mely hivatalos formában tudomást vesz a ferences testvérek ittlétéről, a beregi egyezménynek 1233. szept. havában kelt megerősítése, mely okmány aláírói között van a ferencesek „prior provinciálisa" is, ami helyesebb terminológiával IX. Gergely pápának egy 1234. aug. 16-án kelt levelében „minister ordinis minorum in Hungaria" van írva. Egy 1238. aug. 9-én kelt levelében is „dilectis filiis . . . priori provinciali fratrum Praedicatorum de
