Esztergom Évlapjai 1928

IRODALOM - Dr. Balanyi György: A magyar ferences provincia kialakulása. (Ismertetés.)

Irodalom. 63 Hungaria et . . . ministro fratrum Minorum provinciáé Strigoniensis" (azidőben mindketten Esztergomban székeltek) intézte leiratát. Ezekből bizonyosra vehető, hogy a provincia 1233-ban már fennállt. Gianói Jordán testvér azt írja krónikájában, hogy Piancarpinoi János testvér 1228-ban lett német provinciálissá és igen buzgó terjesztője volt a rendnek, „testvéreket küldött Csehországba, Magyarországba, Lengyelországba, Dániába és Norvégiába". De az is lehet, hogy ez csak az ő második provinciálissága (1232—39.) ideje alatt történt meg, ami annál is hihetőbb, mert Lengyelországban és Dániában, mely országok Magyarországgal együtt említtetnek, forráskritikailag ellenőrizhető adatok szerint csak 1232-ben, Norvégiában pedig 1233-ban jelentek meg az első ferencesek. Eccleston Tamás krónikájában pedig azt találjuk feljegyezve, hogy Illés rendgenerális „megparancsolta Pisai Albert testvérnek, aki előzőleg Magyarországon, Németországban, Bolognában, az anconai márkában, Trevisóban és Toscanában már viselte a miniszteri tisztet, hogy menjen Angliába és álljon az ottani testvérek élére". Ebből még nem következik az, mondja Balanyi, hogy az a magyar és német provinciálisságot egyidejűleg viselte volna. Pisai Albert testvér csak egy izben, 1223-tól 1227-ig kormányozta az akkor még osztatlan német provinciát és 1236-ban vette át az angol provincia igazgatását. Lehet, hogy a két idő között magyar provinciális is volt. Hihetőbb azonban az, hogy Pisai Albert 1223—27 között viselte a magyarországi provinciális címet, amikor a keletkezőben lévő magyar rendtartomány még csakugyan az osztatlan nagy német provincia kiegészítő része volt, amiként ma már az is eldöntöttnek vehető, hogy az első ferences testvérek Németország felől és Albert testvér főnöksége idejében jöttek be Magyarországba. Könnyen lehetséges tehát, hogy a német provinciálisok, mint a terebélyesedő magyar „custodia", később „provincia Strigoniensis" kormányzói, az önállósulás bekövetkeztéig viselték a magyar provinciális címet is. Ez az önállósítás pedig, Balanyi szerint, Illés generális idejében következett be, aki egész kormányzásának ideje alatt, többnyire a nagy rendtartományok szétdarabolásával, lázasan növelte a provinciák számát. így az angol provincia ebben az időben vált szét külön angol és skót provinciára, a nagy és népes toszkán provinciából három kisebb alakult, az anconai tartomány pedig két részre tagolódott. De ez időben önállósultak a római, genovai, osztrák és lengyel provinciák is. Nálunk II. Endre uralkodása idejében már annyira megsokasodtak a kolostoralapítások, hogy Illés testvér sasszeme nyomban kormányrajutása után, 1232-ben felismerte az önálló fejlődés feltételeit és ide egy külön minisztert rendelve, talán már az elsők között választotta le a magyar provinciát a nagy német, illetve az 1230. évi felosztás óta szász provincia tápláló kebléről. Mindent összevéve, az elmondottakból Balanyi György azon következtetésre jut, hogy „a magyar provincia születési évéül 1232-t kell elfogadnunk és alkotóját Bombarone Illésben kell megjelölnünk". S. Szerkesztő: Sinka Ferenc Pál, Esztergom (Városház). Laiszky-nyomda Esztergom, 1928.