Esztergom Évlapjai 1928

TÁRSULATI ÜGYEK - Sinka Ferenc Pál: Évi közgyűlésünk

Társulati ügyek. 53 László István, Marosi Ferenc, Mátéffy Viktor, Nádler István, Pály Sándor, dr. Rudolf Béla, Rudolf István, Serédi Dénes, dr. Spiegel Ármin, Számord Ignác, Szemző Vilmos, Szkalka Lajos, Szmatlik Antal, Szölgyémy Gyula, Ticserics János, Vargha Géza, Veszely Géza, Vörös József, dr. Zsiga János, dr. Zwillinger Ferenc rendes tagok és még többen vendégekDr. Lepold Antal prelátus-kanonok, elnök a közgyűlést megnyitván, üdvözli a szép számban egybegyűlteket és bejelenti, hogy dr. Walter Gyula c. püspök, nagyprépost úr, a társulat díszelnöke gyengélkedése miatt a közgyűlésen meg nem jelenhetvén, elnöki megnyitóbeszédét írásban küldötte el; felkéri a társulat igazgatóját annak felolvasására. Dr. Walter Gyula díszelnök megnyitó-beszéde a következő: „M, T. Közgyűlés! Mérföld-léptekkel siet az év alkonya felé. Leáldozása előtt egy szoros kötelesség hárul a Történelmi Társulat vállaira. Be kell számolnia a M. T. Közgyűlésnek sáfárkodása felől. A M. T. Tisztviselő urak kimerítő és hű képet készülvén a T. Közgyűlés elé tárni, csekélységem azon eseményekre szorítkozhatik, amelyek kiemelkednek a Társulat évkönyvében. A borzalmas csapások után, amelyek nyomasztó súlya a legutóbbi évtized folyamán szerencsétlen hazánkra nehezedett, úgylátszik, különös osztályrészünk a megpróbáltatások és veszteségek láncolata. Fájó sebet ütött a nemzet testén a b. e. Bibornok örök távozása. Hosszas betegeskedés után, folyó év Szent Jakab apostol ünnepén — július 25-én — reggeli háromnegyed 7 órakor kondult meg a főszékesegyház Mária-harangja és búsan hirdette messzire hangzó ércnyelvével, hogy dr. Csernoch János bibornok, az ország hercegprímása és esztergomi érsek, aki másfél évtizeden keresztül foglalta el a magyar katholikus egyházfejedelmi trónt, a boldogok hónába költözött . . . Megszűnt a nyugtot és pihenést nem ismerő munka, amelyben egész életén át verítékezett. Elhidegült a szív, amelynek minden dobbanása egyházának és hazájának volt szentelve. Lehanyatlott a kéz, amelynek áldásával gyakran megörvendeztette híveit. Társulatunk iránt nagy jóindulattal viseltetett. Megtisztelte közgyűléseit. Feledhetetlen részvéte azon közgyűlésen, amelyen három évtizedes fennállásának emlékét ünnepelte a Társulat, Beszédének minden szavából kicsendült az érdeklődés, méltánylás és jóakarat, amelyet a Társulat iránt táplált. Emlékezünk a megkapó jelenetre, amelynek e közgyűlés tanuja volt. Az elnöki bejelentés után, hogy a város kiváló polgára — Láhny Mihály úr — száz milliót adományozott az építendő múzeum javára és ezáltal kitörülhetlen betűkkel írta be nevét a Társulat legfőbb jótevőinek soraiba: felemelkedett helyéről és első gyanánt fejezte ki a Széchenyi István nagy gesztusára emlékeztető áldozatkészségeért magas elismerését és köszönetét. A múzeum ugyan csak a távol jövő homályos ködében tünteti fel halvány körvonalait és létesülésének várva-várt idejét alig lehet megmondani: a boldogult bibornoknak az adomány felett kifejezett örömét, mint a külön múzeumépület szükségességének bizonyítékát azonban lehetetlen a feledés fátyolával borítani!