Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában II.

Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatéban. 43 magyar kormány mellé áll és mivel saját falait látja veszélyeztetve, félretesz minden ellentétet, a hivatalos vezetőség és Besze János teljes egyetértésben dolgoznak a város védelmére szükséges intézkedéseken; mihelyt azonban megszűnik a közvetlen veszedelem, a katonaság (nemzetőrség) kiállítása nyomban elveszíti sürgősségét, s az intézkedés ismét hatásköri áttologatásra szorítkozik. Valahogyan mintha a város akkori közönsége előtt a haza, a nemzet fogalma tisztán a városra szorítkozott volna: mikor a város van veszélyben, akkor sürgős a honvédelem, de ha eltávozik kapui elől az ellenség, akkor már nem oly nagy a haza veszedelme ! Mindazáltal a város nemzetőreinek egy kisebb csapatja, cca 150 fő elindult és csatlakozott az üldöző sereghez. Beosztását a budapesti nemzetőrségi zászlóaljhoz nyerte, mint annak hatodik százada Karátsonyi őrnagy parancsnoksága alatt, ki az esztergomiak szerepléséről igen szépen nyilatkozik. Az esztergomi század a magyar zászlót „minden fordulatnál s táborozásnál, nem különben hazánk ellenének, Simonicsnak, űzésében híven követte s századosuk, Gianoni János úr, felügyelése alatt polgári és hazafiúi kötelességét álhatatos kitartással s mindegyre pontosan teljesítette" — mondja Karátsonyi őrnagy a november 10-én kelt levelében. (1848/11. 290.) A város azonban most is szerette volna nemzetőreit a táborozástól mielőbb megszabadítani s ezért, midőn Kossuth Lajos október 19-én Esztergomban járt, őt is megkérték, hogy a visszabocsájtást támogassa. Kossuth az illetékes katonai parancsnoksághoz utalta a város képviselőit- Ezen utasítás alapján Meszéna János és három társa, miközben az eredetileg Pinkafő alá rendelt nemzetőreink onnan — Simonics üldözésére — a Felvidékre vezényeltettek, eljártak Pozsonyban Csányi László kormánybiztosnál, s november 9-én ott értesültek arról, hogy a város nemzetőrsége Lipótvárról már haza is bocsájtatott. Erre aztán Meszéna és társai Pozsonyban várják meg a csapatot s a a 147 főnyi esztergomi nemzetőrséggel, kik parancsnokuktól oly szép elismerést érdemeltek ki, de akik Meszéna jelentése szerint hálával és köszönettel fogadták a város képviselőtestületének irányukban való gondoskodását, november 10-én szerencsésen hazatérnek Esztergomba. (1848 II. 294.) A mozgalmas napok ezzel természetesen nem értek véget. A város a magyar hadak téli nagy sikerei után, midőn Görgey csapatai megkezdik a visszavonulást, 1849. január elején a császáriak kezére kerül s az alatt is marad ápr. 29-ig. Ekkor ismét a magyar csapatok vívták ki maguknak a győzelmek sorozatát, úgy hogy az említett napon Esztergom is felszabadul. Sajnos, a szabadságharc ügye hova-tovább lehanyatlóban volt s mihelyt bekövetkezik az orosz hadak beözönlése, melyet Maurovich követ — miként értekezésünk első részében közöltük már 1848 tavaszán szinte látnoki szemmel festett meg jóelőre, lehanyatlik a magyar szabadság napja. Ezzel Esztergom is újból a császáriak kormányzása alá kerül, kik nem is késnek boszújukat a szabadság-mozgalom fő résztvevőivel, még pedig Beszével és Meszéna Jánossal szemben éreztetni, s ingatlan vagyonukat gyorsan lefoglalják. A 49-es esztendő e változó szerencséjű napjai bizonyára sok érdekes adatot szolgáltattak az esztergomi néplélek megismeréséhez és meg-