Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában II.

42 Dr. Sántha József Ugyanekkor folyik le egy másik érdekes tárgyalás is, melynek vádlottja Manili György érseki mérnök. Manili állítólag helyeselte Windisch-Graétz támadó fellépését, őt az igaz ügy védőjének, Lamberget ártatlanul meggyilkoltnak s a kibocsájtott magyar bankjegyeket törvénytelennek mondotta, még pedig többek előtt, úgyhogy lázadás vádját emelték ellene. Manili nem is tagadta, hogy ő ezen kijelentéseket tette, csupán azzal védekezett, hogy neki igazi politikai nézetei nincsenek, szavait is csak magánbeszélgetés közben mondotta, de soha sem akart velük izgatni. A város mindazáltal nem ejti el az ügyet, hanem fenntartja az eljárást, tanukat hallgat ki, s közvádlót is kinevez; de hogy ez ügy mily eredménnyel végződött, arra nézve ez ideig semmiféle adatot nem sikerült találnunk. 4-én érkezik meg aztán a kormánybiztosnak, Csányi Lászlónak október 3-áról keltezett levele, melyben közli, hogy a horvát sereg valószínűleg át akar jönni a Dunán ; ezért felhívja a várost, hogy a Nagy-Duna hidját szedje fel s az ellenség benyomulását minden eszközzel igyekezzék megakadályozni, de ha az mégis bejutna, akkor az élelmiszer utánpótlást kell megakasztani. A külön futárral küldött ezen rendelet vétele után a város közbiztonsági teljes hatalmú bizottsága most már a legkomolyabb valóságként fogja fel a helyzetet. A híd szétszedését ugyan a vármegyéhez teszi át s evégből közli vele a Csányi-féle rendeletet; az összes vizijárműveket azonban egy helyre hordatja, hogy minden eshetőségre készen legyenek, az általános fegyverkezést ismét a legszigorúbban elrendeli, a polgármesternek és főbírónak pedig szigorúan meghagyja, hogy a vármegyével egyetemben s annak népfelkelésével állandó érintkezésben, az ellenségnek átkelését, ha a szükség úgy hozza magával „még tettleges megütközés által is egész a lehetőségig gátolják'meg." Aztán a megyével egyesült népfelkelést két részre osztják; az egyik rész Besze vezénylete alatt a város határára megy s ott védelmi állást foglal el; a másik rész, melynek vezetője Huszár Zsigmond másodalispán volt, tartalékul egyelőre a városban maradt. Közben kérdést intéznek az országos honvédelmi bizottmányhoz, mi legyen a népfelkeléssel s a nemzetőrséggel ? A vármegye alispánja ugyanis intézkedést közöl, mely szerint a népfelkelésre szükség már nincs, s így az felfüggesztetik; nem történt azonban rendelkezés a nemzetőrökkel, kik immáron szinte sorkatonaszámba mentek. Az országos honvédelmi bizottmány nyomban még október 4-én válaszol s elrendeli, hogy mivel Jellachich táborával Győr felé vonul, a magyar hadak üldözni fogják s evégből Ószőnynél 3000 főnyi csapatot kívánnak összevonni; csatlakozzék tehát az esztergomi nemzetőrsereg is azokhoz, de csak akkor, ha bajonettes puskával van ellátva, mert összeütközésre van kilátás, s így nem tökéletes fegyverzetű anyagot használni nem lehetne. E rendelet birtokában a város kezdi magát nyugodtabbnak érezni s míg eddig, miközben a város közvetlen védelméről volt szó, igazán percek alatt hajtotta végre a központi rendeleteket, a most leérkezett parancsot „sikeresítés és célszerű elintézés" végett egyszerűen kiadja Takács főpolgármesternek és Besze őrnagynak. (1848/11. 237.) Az októberi napok e komoly epizódjából az első látszatra adódik a két megállapítás: a város a horvát betörés után határozottan a