Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában II.

40 Dr. Sántha József annak eredményéről nincs semmi feljegyzés,' sőt a fentebb említett júniusi toborzás alkalmával még kanállal is a város látta el az újoncokat. (1848/11. 107.) Később aztán az ország sorsában beáll a változás és sor kerül arra, hogy a központi kormányzatnak a nemzetőrségre kell támaszkodnia, mint fegyveres erőre. Akkor az már igazi véderő lesz, melynek tagjai harcra, háborúra lehettek elkészülve. Ez az átalakulás erősen megingatta a város nemzetőreinek lelkesedését — kiknek zászlóalj parancsnokává július 7-i rendeletével Mészáros hadügyminiszter Besze őrnagyot nevezte ki (1848/11. 156.) —; az emberek kezdenek húzódozni a szolgálat alól, elhagyják a zászlót és hogy távozásuk ne tekintessék szökésnek, azt mondják be parancsnokuknak távozásuk okául, hogy a lovas nemzetőrséghez kívánnak csatlakozni, amit aztán nem tesznek meg. Ezért az országos nemzetőrségi haditanács külön leiratot intéz a városhoz, melyben felvilágosítja a közönséget s meghagyja, hogy lovas nemzetőrül csak az tekinthető, ki saját lovával vonul be; a többieket tehát minden kivétel nélkül a gyalogságnál kell tartani (1848/11. 190.). Ez a magatartás azonban nem írható fel tisztán az esztergomiak rovására, hiszen elvégre a munkáskézre odahaza is szükség volt, úgyhogy országszerte általánossá válik az a tapasztalat, hogy a nemzetőrség otthonából kimozdítva, kevésbbé használható, s ezért a kormány ismételt toborzási rendeletekkel a rendes katonaság létszámát igyekszik növelni (1848/11. 194., 11/214). Pedig a kimozdítás az esztergomi nemzetőrséget is rövidesen elszólította a városból. Besze János őrnagy útján ugyanis azt a rendeletetet kapja a közönség, hogy egyelőre két százada vonuljon Komárom alá. A város közönsége s vezetősége ugyan azt gyanítja, hogy a nemzetőrségnek ezen elvezénylése csak Besze műve, ki talán hiúságból tehette s eszközölhette ki a parancsot (1848/11. 202.); mindazáltal az őrsereg első két százada, miután előbb a Szent Háromság szobornál tábori misét hallgatott, augusztus 10-én elindul a városból s Komárom alá vonul, melyet parancsnoka, Mertz, át is adott, úgy hogy nemzetőreink augusztus 11-én bevonultak Komáromba. Alig távoztak el azonban városunkból nemzetőr-századaink, a város máris kettős akcióba kezd: az egyik az volt, hogy az itthonmaradt hozzátartozókat segélyezze; a másik az, hogy az eltávozottak visszarendelését kieszközölje. A mintegy 400 főnyi eltávozott nemzetőr családi viszonyait megvizsgálják s 185 családot minősítenek segélyezendőnek; kimondják egyben, hogy a segélyezéshez szükséges összeget az itthonmaradt tehetősebb családokra vetik ki 4393 forint összegben, ha pedig az be nem folynék, akkor az adókkal együtt fogják a tehetősebbektől beszedni. Ugyanakkor megkeresik a komáromi várparancsnokot, hogy a város tisztviselőit s a családfenntartó nemzetőröket engedje vissza. (1848/11. 187.) Mészáros hadügyminiszter augusztus 14-én kelt leiratában köszönetet mond a városnak nemzetőrei komáromi tevékenységéért; azt is megengedi egyben, hogy a korosabb, vagy a nyomasztó családi viszonyok közt élők maguk helyett mást állítsanak be katonának, de a felváltást csak négy hét utánra igéri. (1848/11. 192.) A mi nemzetőreink azonban türelmetlenek s mivel szabályszerűen nem jöhetnek haza,