Esztergom Évlapjai 1927
ÉRTEKEZÉSEK - Keményfy Kálmán Dániel: Pór Antal (életrajz)
Pór Antal. 7 ténetébe merülni, úgy, hogy élete javarészét ezentúl ezen kor története megírásának szentelte. Szinte nemes rajongással merült mindenbe, ami ezen korszakban nevezetes, s nemcsak lelkesedését bámuljuk, hanem történetírói tevékenységének szaporaságát is. Aki az Anjouk alatt Magyarországon súllyal birt a nemzeti közéletben, annak csaknem mindegyikével foglalkozik Pór Antal. Fejedelmek, nádorispánok, tárnokmesterek, vajdák, érsekek, püspökök, főurak, káptalani tagok vonulnak el előttünk. Nagy Lajos király tüneményes alakja, Trericséni Csák Máté, László erdélyi vajda, Lipóczi Sándor és Demeter (a Kanizsay család alapítói), Csór Tamás a főajtónállómester, Tóth Lőrincz tárnokmester, Köczky Sándor, a Nagy-Martoniak, az Osliak, Opuli László, a haza nagyjai közül, Boleszló, Keczei Miklós, De Surdis II. János, II. Tamás, Kanizsai János érsekek, Kálmán győri püspök, Küküllei János, Jágerndorfi Pál kanonokok, Della Pusterla a pozsonyi prépost, az erdélyi vajdák sorozata, Neszmélyi Miklós, Nagy Lajos király nevelője ; a magyarok a XIV. században a páduai és bolognai egyetemen, stb. részletesen feldolgozott s bő anyaggyűjtéssel ellátott értékes monográfiák, amelyeket ural két legnagyobb munkája: Nagy Lajos (1892) és az Anjouk-kora (1895). Nagy Lajos művével lett a Magyar Akadémia rendes tagja 1892-ben. Az Anjouknak azonban nemcsak a speciális magyar törzsalakjait emelte méltó polcra Pór, hanem Nagy Lajosnak a külfölddel való nagyobb összeköttetései révén azt is felkutatta, hogy e szövetségek milyen értékkel s horderővel birtak Magyarországra. Megismertette Nagy Lajosnak a Wittelsbachokkal s IV. Károly császárral való viszonyát, az Anjouk igényeit a lengyel trónra a magyar-lengyel érintkezésekkel a XIV. században, Nagy Lajos litván hadjáratát, a halicsi érsekség megalapítását; viszo- , nyát az aquileai pátriárkához, Nagy Kázmér lengyel király családi életét; a magyar-ruthén érintkezéseket, Czarnkovi János gnéznai főesperest (a magyar Anjouk lengyel krónikását). Méltó kiegészítése a Pór Anjou-kori nagy történelmi tárházának a magyar Anjouk családi ügyeivel foglalkozó értekezései. így pl. föltárta ifjabb Erzsébet királynénak, Nagy Lajos feleségének életét, Zách Felicián pőrét, Kis-Károly és Erzsébet utolsó évét; idősb. Erzsébet királyné (Lajos édesanyja) lengyelországi uralkodását; Erzsébet királyné acheni zarándoklatát ; István Ur árváinak (Erzsébet hercegnő, Nagy Lajos unokahuga) életét. Az időszaki történelmi s tudományos sajtónak (Századok, Turul, Erdélyi Muzeum, Magyar Sión, Archaeologiai Értesítő, Katholikus Szemle) nincs úgyszólván egyetlen évfolyama se, amelyben az ő dolgozataival ne találkoznánk. Az Anjou-korra felhasználta a megjelent okmánytárakat, a külföldi irodalmat, a levéltári kutatásokat. Aki csak valamelyes adattal szolgált neki, azt nagy odaadással vette körül. Bár az Anjoukorért élt, azért lekötötte Pór figyelmét szülővárosának múltja is. Az általa megirt esztergomi érsekek életrajzában s másutt is előszerettel foglalkozott városunk történetével. Érdekesen irta meg azt a háborúságot, amely kitört Esztergom városa s a káptalan között az esztergomi piac vámja miatt. Magyarországi vármegyék s városok monográfiájában ő irta meg Esztergom megye Anjoukorijitörténetét ; mikor pedig honti főesperes s ezzel kapcsolatban esztergomi Sz. Istvánról nevezett prépost lett, 75 éves korában a prépostság tör-