Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Keményfy Kálmán Dániel: Pór Antal (életrajz)

8 Keményfy K. Dániel ténetét javarészt levéltári kutatások alapján irta meg. Tudományos szempontból ezt a hattyúdalát tartja a történelmi kritika Pór Antal legjobb munkájának. Alapos korrajza egyúttal Esztergomnak Szorosan vett történetírói munkássága mellett nem feledkezik meg olyan kegyeletes irodalmi működésről se, melyet szintén a hála, a szeretet, a kegyelet s nagyok tisztelete sugalmaz. Barátság és nagy rokonszenv fűzte Ipolyi Arnoldhoz és Rónay Jácinthoz, s nemcsak emlékbeszédet tartott róluk az Akadémiában, de megirta egyúttal még életükben életrajzukat is. Rónayét 1885-ben, Ipolyiét 1886-ban. Ugyancsak ő mondott 1897-ben az Akadémiában emlékbeszédet Dankó Józsefről. Pór Antalt, az irót kútfőtanulmányai között ellenállhatatlanul ragadta a hazaszeretet, egyházának őszinte megbecsülése s a nemzeti történet szellemének varázsa és értéke. A sok adat, amivel munkáiban megismerkedünk, minden történeti figyelőt feljogosít azon állításra, hogy született történetíró volt- ítéleteiben csak addig ment, ameddig adatra tudott támaszkodni. A történetírás nála nemes szenvedély volt. E szenvedély nemcsak fokozta tehetségét, hanem mintegy alkotta is. Ha egyszer beletemette magát valamely történeti kérdés megfejtésébe, nem volt a világon előtte semmi más érdek, ami miatt lemondott volna kedvenc thémájáról. Semmi se tudta munkásságában megzavarni. Az irodalom gond, neki öröm is volt s nem egyszer tört ki énekbe vagy zajos jókedvbe, ha egy-egy munkát befejezett. Munkáiban a műveltségi állapotok feltüntetésére nagy súlyt helyezett. Megakarta mutatni egyrészt, hogy nemzeti műveltségünk nem a mult század elején kezdődött, másrészt fel akarta tárni műveltségünk ama emlékeit s kincseit, amelyekről a mai nemzedék már-már is megfedkezni látszott. Mikor a Szilágyi-féle ezredévi történetben megirta az Anjoukori részt, éppen az okozott neki legnagyobb fájdalmat, hogy nem engedtek neki a műben elég helyet a művelődéstörténeti rész gazdagabb feltüntetésére. Halála után mint íróról az Akadémiában Karácsonyi János, a genealógiai társaságban Ortvay Tivadar, az esztergomi történeti társulatban e sorok írója tartott emlékbeszédet. III. Kulturális és művészi alkotásai. Esztergom városát szerette. Egyesületünknek s a kisdedovó társulatnak mozgalmaiban élénk részt vett. Emberbaráti szívének különösen kedvenc eszméje volt egy árvaház létesítése, amelyet ez ideig nélkülözünk. Mikor plébánosnak választották, rögtön 500 forintot ajánlott fel egy Esztergomban létesítendő árvaház céljaira. Amikor aranymiséjét tartotta 1907 október 20-án, 40.000 koronát tett le a főkáptalannak ugyancsak ezen célra. Halála után ugyancsak több mint 200-000 kor. vagyonát az árvaházra hagyta, az lett általános örököse s a hagyatéknak, végrendelete értelmében, mindaddig kell szaporodni, mig kamataiból a 60 fiú számára való árvaházat létesíteni lehet. A nevelés oltárára akkor a mi szegény városunk alig kapott ennél nagyobb adományt. A háború, sajnos, véget vetett az alapítványnak. Külföldi útjaiban Pór gyakran látta, hogy főképpen a német városok tele vannak olyan műalkotású szobrokkal, melyek az illető várossal vonatkozásban vannak. így jött arra az eszmére, hogy a bazilika amúgy is üres terén, két jellegzetes és a város ősi hagyományaihoz méltó