Esztergom Évlapjai 1927

TÁRSULATI ÜGYEK - Sinka Ferenc Pál: Évi közgyűlés

48 Társu lati ügyek. A szerencsétlen Mária Antoinette legkedvesebb tartózkodási helye, a Chambord, Fontainebleau, Versailles, Saint-Germain királyi kéjlakok tündéri szépségeitől messzire elmaradó kis Trianon a leglealázóbb, a legfájdalmasabb nemzetünkre nézve. A szerencsés átalakulásnak nem sok kilátásával kecsegtethetjük magunkat. De reméljünk a magas Ég megmentő kegyében ! Fohászkodjunk lángoló bizalommal: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában." A mindvégig figyelemmel kisért nagyszabású felolvasás befejező szavainál a hallgatóság, kegyelete jeléül, felállt és éljenzéssel adott kifejezést a jobb jövő reményébe vetett kitörő lelkesedésének. Sinka Ferenc Pál társulati igazgató jelentése következett azután, aki mielőtt az előző év eseményeinek ismertetésére áttért volna, előbb egyesek által felvetett amaz eszmével foglalkozott, mely a társulat kereteinek kibővítése által annak tevékenységét úgy az irodalom minden ágára, mint a képzőművészetre és zenére is kiterjeszteni célozza. Ezt a törekvést ő a társulatra nézve sem időszerűnek, sem célszerűnek nem tartja, mert ily átalakulás azt sajátos jellegétől fosztaná meg és eredeti rendeltetésétől térítené el. A társulat eredeti céljának megfelelően ma is, mint 30 évvel ezelőtt, Esztergom város és a vármegye régészeti emlékekben és történeti eseményekben gazdag, de homályba vesző múltjának feltárására törekszik. Régiségeket gyűjt, ásatásokat végez, muzeumot tart fön, régészeti és történeti kutatásainak eredményeit pedig tudományos folyóiratában teszi közzé. Végső célja : Esztergom város és vármegye nagy monográfiájának megírása, amihez addig az anyaggyűjtés szakadatlan munkáját végzi. A feltárandó és feldolgozandó anyag azonban oly nagy, hogy a végső cél eléréséig, a lelkes tagok folytonos tevékenysége mellett is, évtizedek vállvetett munkájára van szükség. A munkának csak a kezdetén vagyunk. De a társulat, dacára 32 éves életében előfordult meddő éveknek és nagyobb pauzáknak (melyek könnyen el nem hárítható okokra vezethetők vissza), elismerésre méltó eredményt tud felmutatni. Vessünk rövid visszapillantást eddigi működésére. A társulat megalapítását következő hat évben nagy ásatásokat végeztetett a Szentkirályon és Borzhegyen, régiségeket gyűjtött össze és óvott meg az elkallódástól, régészeti és történelmi kutatásainak eredményeit pedig,három évkönyvben és négy önálló műben tette közzé. Az első Évkönyben, tartalmas jelentéseken kivül, a következő értekezések jelentek meg: Némethy Lajos: Tudományos célú ásatás az esztergomi határban, a szentkirályi földeken ; dr. Récsei Viktor: Balassa Bálint Esztergom alá való készülése és eleste (Rimái János költeményének ismertetése.); Brenner Ferenc: Árpádkori temető Esztergomban. A második Évkönyv értekezései: Pór Antal: Demeter bíboros, esztergomi érsek ; Dr. Wertner Mór: Adalékok Esztergommegye és vidékének legrégibb történetéhez ; Némethy Lajos : Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe ; B. Szabó Mihály: A vármegye legrégibb szabályrendelete ; Rózsa Vitái: Az esztergomi süveggyártók