Esztergom Évlapjai 1927

TÁRSULATI ÜGYEK - Sinka Ferenc Pál: Évi közgyűlés

46 Társu lati ügyek. A tatárok mellett a mekkai próféta fanatikus hívei voltak másodsorban azok, akik ádáz ellenség gyanánt dúltak fúltak az országban. Évtizedeken keresztül nyugtalanították támadásaikkal. Meghódítása, leigázása lebegett szemeik előtt. A dicső Hunyadi Mátyás alatt, aki hazánkat elsőrangú európai hatalom tekintélyére és nagyságára emelte: terjeszkedési kísérletei oly nehéz akadályokba ütköztek, amelyek leküzdése iránt alig táplálhatott reményeket. Gyönge utódai alatt azonban igen kedvező átalakuláson ment keresztül helyzete. Nem voltak a harcedzett karok, amelyek mesterileg lékelték a tar fejeket és vitézül tizedelték Allah követőinek tömött, fegyelmezett sorait. Kisiklott a kezekből az ügyes kard, amelyek ezer halált és bénító csapásokat osztott. Erkölcsi tekintetben is érezhető volt az átalakulás. Az ország hatalma gyöngült. Tekintélye elhomályosult. Szellemi és anyagi ereje rettenetesen megcsappant. Az önzés és érdekhajhászat mély gyökereket vert. A hazafias áldozatkészség eltűnt. A hatalmi versengés nagy arányokat öltött. A botrányos visszaélések esetei ijesztően növekedtek. Mindezen jelenségek oly megdöbbentő állapotokat eredményeztek, hogy a törökök részéről fenyegető veszedelem elhárítására alig lehetett gondolni . . . Nem annyira a hadakozó táborok nagyságának aránytalanságában, nem a fegyverforgatók ügyességének, bátorságának, vitézségének egyenlőtlenségében rejlett a győzelem titka. Az a szerencsétlen szellem, amely az országban és főleg a paloták falai között szárnyalt, nyújtja a szánalmas helyzet magyarázatát. Sokat, talán mindent lehetett volna menteni, ha a hazafiak keblében komoly életfelfogás, lelkes együttérzés és tettekre képes áldozatkészség uralkodik . . . A lesújtóan világos viszonyok között igen nagy bátorításul szolgált az a nemeslelkű érdeklődés, amellyel a római szentszék az ország sorsa iránt viseltetett. Alig foglalta el trónját VII. Kelemen, máris hoszszabb íratott intézett II. Lajos királyhoz és atyai szavakkal biztosította, hogy mindazt meg fogja tenni az ország érdekében, amit elődei megtettek, mint ezt — különös nyomatékkal hangsúlyozza — „Felséged és népe Isten előtt szerzett érdemei, a sz. hitért kiontott vére és a szentszéknek tett szolgálatai megkövetelik." A szentszék meleg és hatékony érdeklődése annál fontosabb és jelentőségteljesebb volt a hazára nézve, mivel a honvédelem főtényezője, a király — fájdalom — nem volt abban a helyzetben, hogy idevonatkozó kötelezettségének eleget tehessen. Szinte hihetetlen az a magasfokú szegénység és nélkülözés, melyben a királyi udvar — nem önhibáján kívül — sínylődött . . . A király tehetetlensége mellett igen hátrányos befolyást gyakorolt a válságos helyzetre azon tény, hogy nem volt nevére méltó hadvezér, aki a körülmények állását élesen áttekintette és megfelelő intézkedéseket foganatosíthatott volna . . . A rendkívül fontos és felelőséggel teljes fővezéri állásra Tomory Pál kalocsai érsek lőn kiszemelve. A fővezéri tisztet Tomory Pál elfogadni határozottan vonakodott. Azonban meg kellett a király és a főurak határozata előtt hajolnia.