Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora III

38 Sinka Ferenc Pál lásuknál és csinos alakjuknál fogva, fejlettebb izlést és sokkal későbbi időt (bronzkorj tételeznek fel.

1 Hasonló neolithkori telepek voltak a Garam mentén Kéménd (földvár), Kicsind, Kisgyarmat, Páld községeknél és távolabb is Barsmegyében. Őskori település konstatálható a párkányi járásban a Duna mentén is, a Mária Valéria-vashidtól felfelé mindenütt, de főkép az Istenhegyen, hol a háború alatt orosz foglyokkal kutattam. Itt azonban a sokszorosan megforgatott talajban edénytöredékeken és konyhahulladékokon kivül csak egy-két csonteszközt találtam. Harminc évvel ezelőtt az ebedi sziget átellenében a kőszénkutatók, amikor fúráshoz kezdettek, több bronzkori ép edénykét találtak. Néhány évvel később pedig az egyik csősz nádkunyhójának tetején sok ideig egy fölébe borított hatalmas agyagedény jelezte már messziről az Istenhegy egykori őstelep voltát. Átellenben a Duna innenső partján a Szentkirályon szintén neolithkori őstelep volt. Amiként az esztergomi kir. városi és szentgyörgymezői határban másutt is találunk kulturnyomokra. Helemba szigete, honnan már sok lelet került elő, hosszú ideig volt őskori lakóhely. Nyáron, mint mondani szokás, minden fa és bokor szállást nyújt. Télen azonban a neolithkori emberek is szivesebben keresték fel a meleget nyújtó barlangokat. Ilyen volt a Csévtől nem messze eső, Szentlélek község határában lévő Chlapec-barlang is, amelyet Bella Lajos és Kádic Ottokár dr. 1912. év tavaszán kutattak át. A tágas barlang a Pilishegy nyugoti oldalán 160 m. magasságban, a hegy alsó felében van. Szája nyílása 7 m. széles és 4 m. magas, melyen belépve egy 22'5 m. hosszú és 6—7 m. széles nagy csarnokba érünk, honnan egy nyíláson keresztül a barlangnak még egy belsőbb részébe is juthatunk. A barlang diluviális vörös földrétegében néhány fossilis csonton kivül a palaeolith-korra emlékeztető egyéb lelet nem fordult elő, tehát a régibb kőkorszak embere e helyen nem lakott. Ezt a diluviumi áradásoknak tulajdonítom, melyek miatt a hegy tetejéről is megközelíthetetlen barlang könnyen hozzáférhető nem volt. Annál inkább lakták azt később minden időben (a La Téne és római kort kivéve), amit az onnan kikerült neolith- és bronzkori, hallstatti, sőt középkori leletek igazolnak. De kedvelt búvóhelye volt az a ragadozóknak is. A neolith-korból egy-két nukleus, kova- és obsidiánpenge, átfúrt állatfog, két kőgyöngy, két csontár és sok (bökésekkel díszített) cseréptöredék való. Cserépleletekben legjobban a hallstatti kor van képviselve. A Chlapec-barlangot a kutatók magyar néven Legénybarlangnak nevezték el. Ettől északra 70 méternyire van egy másik tágas barlang, melyből legnagyobbrészt hallstatti cserép került ki. De voltak közöttük vastagfalu, neolithkori töredékek, apró edénykék, pörgettyűk és csontárak is, amikből Bella Lajos azt következteti, hogy a barlangot a 'Sinka Ferenc Pál: A garamkövesdi őstelepről. Archaeologiai Értesítő. 1912XXXII. K. 4. sz. 368-374. 1.