Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora III

Esztergommegye őskora. 33 Ezt a geologiai időszakot egy hosszabb ideig tartó mérsékeltebb klima váltotta fel langyosabb tengerárral, melynek az Ancylus fluviatilis volt a tömegesen előforduló jellemző kagylója. A flóra már alpesi: uralkodik a fenyő, nyír- és nyárfával vegyest- A fauna is megváltozik : az északabbra vonult iramszarvas helyét az erdei állatok és kutya foglalják el. Az északi tenger partvidékein már az ember is megjelenik. Az ezt követő időszakot a mainál is melegebb klíma jellemzi. A tenger uralkodó kagylói a melegvizet kedvelő Litorina litoria és Ostrea edulis (osztriga). Az állatvilág azonos az előbbivel. A flóra erdőssé vált: Skandináviában nagy területeket borít el a tölgy és mogyoró, melyek a mai mérsékeltebb klima mellett ott már alig tenyésznek. Az ember a tengerből bőven szedi zsákmányait (kjökken-möddingek) és nyilazza az erdők vadait, melyek 90%-ka szarvas, őz és vaddisznó. E hármas időfolyamat sok eze„r évig tartott. A növény és állatvilágot nyomon követte az ember. Ő is észak felé vándorol és magával viszi a magdalenien kulturáját. Vándorlásának északon csak a tenger szab határtA magával vitt kulturát azonban nem fejleszti, csak a környezetéhez alkalmazza. Csonteszközeit és szigonyait (harpuna) már nem az iramszarvas, hanem az erdei szarvas agancsaiból késziti ; a kőeszközeit is a faágak vágásához idomítja (balta alakú „pic" és éles szélű „tranchett"). Egyébként a kultura egyez a magdaleniennel: a csiszolásnak, edénykészítésnek, növénytermelésnek semmi nyoma. Sőt a magukkal vitt kulturában is nem előrehaladás, hanem visszaesés, bizonyos elöregedés mutatkozik. Épp azért az „Asylient" és „Tourassient" sok praehistorikus, mint Breuil Henri abbé, Cartaillac, Hoemes és mások, dacára a Mas d' Azil alagútban talált, újdonságként ható, bemázolt kavicsoknak, átmeneti kulturfokozatokul nem fogadják el. De nem fogadhatók el kulturfokozatokul az Ancylus idejébe eső Maglemose (Seeland szigetén) és a Litorina virágzó korába eső Campigny (Szajna felsőfolyásánál) lelőhelyek kő- és csonteszközei sem, mely utóbbiakhoz az Északtenger-parti szihamok (kjökkenmöddingek) is tartoznak. E messze északra eljutott tengerparti kultura megtartotta a magdalenienből származó régiségét még akkor is, amikor Európa délibb részein a csiszolt kőszerszámok kora már javában virágzott.' A palaeolithkorból a neolithkorba vivő átmeneti kultura hazánk területén sem volt még konstatálható. Itt is az őskőkor helyébe egyszerre az újkőkorszak lép, új emberekkel és más élettel, mintha a réginek nyoma veszett volna. Magyarország sajátos geográfiái viszonyaiban megtaláljuk az okot. A terület, magas párkányhegyeivel, egy óriási medencét alkot, mely1 Dr. MoritzíHoernes : Der Diluviale Mensch in Európa és Natúr- und Urgeschichte des Menschen, Wien u. Leipzig, 1909. II. 162-168. 1. Hillebrand Jenő és Bella Lajos: Az őskor embere és kulturája, Budapest, 1921, 95-102. 1. Lenhossek Mihály: A jégkorszakbeli ember kulturája. Term. Tud. Kőzi. 1912 XL1V. K. 8. 365-368. 1. 3