Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora III

34 Sinka Ferenc Pál nek részei: a kis és nagy magyar Alföldek és a Dunántúl síksága újból terjedelmes mélyedéseket képeznek. Ezekbe a postglaciális korban a stájer, osztrák, cseh-morva és magyar alpok nagy olvadásai és a csapadékvizek tömegei gyűltek össze- Az ár magasságáról mindenütt a hegyek oldalain is látható alluviális lösz-lerakodások tesznek tanúságot. A magdalenienkor gyér őslakói közül, akik megmaradtak, a magasabb hegyekre húzódtak fel és küzdöttek tovább az életfentartás nehézségeivel. A „hiatus" Magyarország területén tényleg megvolt és addig tartott, míg a postglaciális nagy beltavak le nem apadtak és folyóink vizei újból a saját medrükben nem hömpölyögtek. Az új életet jelentő neolith-kultura a geologiai jelenkor kezdetén hazánk területére délkelet felől jött. Ha tényként fogadjuk el Mortillet és követői ama megállapítását, hogy a palaeolith-kultura összes phasisainak fejlődése Európa nyugoti részében mutatható ki legjobban, úgy a mult századvégi nagy viták után tantételként fogadhatjuk el Montélius és Sophus Müller állítáGyermekjáték-edénykék ('/

2 nagyság) a garamkövesdi őstelepről. sát is, akik szerint a neolith és későbbi korok kulturája délről származott és haladt kivonatosan észak felé, ahol változásnak lehetett és volt is kitéve, és a távolabbi vidékeken az gyakran a maga teljességében új sajátságokkal lépett fel.

1 E tannak nálunk legbuzgóbb képviselője Ortvay Tivadar volt, aki több akadémiai értekezésében behatóan foglalkozott a praehistorikus kőeszközök eredetével és régiségével. Tanulmányában már ő is állást foglal hazánk területén a „quaternár-ember" létezése mellett, bár a diluviumból alig ismert egyebet az ó-ruzsinai és aggteleki barlangok leleteinél. Szerinte az európai kontinens benépesedése és a kultura terjeszkedése délkeletről északnyugatnak történt, amit a zoó-és növénygeografiai viszonyok is igazolnak. A leletek előfordulása után ítélve az is állítható, hogy az ősi élet a folyóvizek hosszában terjedt, és nagyon valószínű, hogy a Középduna vidékein Erdély és az Aldunatáj volt legelőbb betelepítve. Nyomában az Alföld, a nagy Tisza- és Dunavidék következtek. Legutoljára Felső-Magyarország látta az ember kolonizációját. Ezt azonban a Dunántúl előzte meg.

2 1 Montélius : Die álteren Kulturperioden in Orient und in Európa 1. Stockholm 1903. és Sophus Müller; Urgeschichte Europas, Strassburg, 1905, 49—53. 1. 2 Dr. Ortvay Tivadar: Összehasonlító vizsgálatok a hazai és északeurópai praehistorikus kőeszközök eredete és régisége körül Budapest, 1885. 1. és II. 16, 54. és 101. 11.