Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában

Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában. 21 sajtószabadság, államnyelv kérdése, stb., stb. tulajdonképpen mind önálló fogalmak, mind a modern államberendezkedés posztulátumai, mégis a köztudatban a szabadság-egyenlőség-testvériség, mint a XIX. század édesgyermekei szerepelnek. Ezért különösnek látszik, hogy Esztergom város hivatalos adatai a hármas jeligét nem ismerik. Magyarázatul alig tudnók felhozni mást, mint hogy városunk általában a meggondolt, a következményeket jó előre mérlegelő, tehát a mérsékelten haladó politika híve volt, mire már fekvése, lakosainak foglalkozása, nagyszámú s a kellően meg nem alapozott gyors fejlődést kívánó iránnyal természetszerűleg nem rokonszenvező papsága, továbbá a történelem századain keresztül lassan, de állandóan tartó elszegényedése s a nemzeti életben jórészt ennek folytán előállott súlycsökkenése szinte predesztinálják. Tévednénk azonban, ha azt hinnők, hogy ama, fentebb már említett hármas jelszó ismeretlensége egyszersmind annak bizonysága is, hogy Esztergom népe nem volt fogékony a modern állameszmék iránt. Éppen a 40-es évek voltak azon idők, midőn a fogékonyság megerősödik s külsőleg, szavakban és tettekben megnyilvánul. Mi e megnyilatkozások közül csupán a 48-at közvetlenül megelőzőket fogjuk vizsgálni, egyrészt mert a régebbiek tanulmányunk tárgyán kívül esnek, másrészt, mert ezek adják magyarázatát az esztergomi nép viselkedésének. A király, V. Ferdinánd — mint a nemzet történelméből tudjuk — 1847 november 12-én pár szavas magyar beszéddel megnyitja az országgyűlési ciklust. Maguk a királyi előadások csupa oly kérdést tűznek ki tárgyalásra, melyek megoldása már elodázhatatlan nemzeti követelés volt. A nyelvkérdés, az ősiség, örökváltság, erdélyi kérdés, börtönügy voltak azon legfontosabbak, melyekről a kormány kész javaslatokat terjesztett a rendek elé. (Szalay—Baróti IV.) Ezen előterjesztett javaslatok korszakos fontosságúak voltak s magukban hordták a további fejlődés csíráját, nem csoda tehát, hogy irántuk országszerte s így városunkban is nagyfokú érdeklődés ébredt. Esztergomnak az időben Maurovich Rezső városi főjegyző volt a követe. Országgyűlési tevékenységéből s tudósításaiból ítélve, bár természetszerűleg messze maradt az ország akkori vezető emberei mögött, a kor eszméi iránt fogékony, követi hivatását komolyan felfogó, városa ügyét szívén viselő embernek látszik, ki alkalomadtán nemcsak néma asszisztálással, hanem többször sikeres felszólalásokkal résztvesz az alsó tábla vitáiban s esetenként fejhasználja az alkalmat, hogy városa érdekeire ráirányítsa a figyelmet. Állandóan résztvesz a tanácskozásokon, küldőinek részletes jelentésekben számol be s rajta van, hogy utasításukat pontosan követte. Miként az 1848 é. 21. sz. tudósításában mondja, a „szabad pártnak embere", tehát az akkor még nemesen tiszta, liberális irány híve, bár annak elveit a maga egyéni életére s érdekeire nem mindig alkalmazza (különben nem lett volna hosszas s a város képviselőtestületét is foglalkoztató vitája a követi működése alatt hivatalában őt helyettesítő városi aljegyző díjazása körül, kit — valljuk meg őszintén — igaztalanul meg akart rövidíteni). Maurovich liberális, — mondjuk inkább — haladó párti működésének tág tere nyilt az 1847/48.-Í országgyűlésen. Hogy ezt a működést k