Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában

22 Dr. Sántha József kifejthette s hogy egyébként is, mint a „szabad pártnak embere ", Esztergom városát képviselhette az országgyűlésen, már önmagában is bizonysága annak, hogy a szab. kir. város a korszerű fejlődés híve volt, hisz különben maradi irányzatú képviselőt küldött volna a táblára. De bizonyítja ezt a követi működéssel kapcsolatban más is, — az, hogy a város közönsége aránylag kevésszámú utasítással látja el követét s akkor is nagyobbrészt oly irányban, melyben Maurovich utasítás nélkül is haladt volna. (21. sz. jelentés.) A követ jelentéseivel is elég ritkán foglalkozik mélyebben a közönség ; jobbára egyszerűen tudomásul veszi azokat, mint felfogásával megegyezőket s mint amelyek további intézkedést már nem kívánnak. A követi utasításoknak ilyen enyhe kezelése szintén annak bizonysága,' hogy a város közönsége a kor szellemében halad. A XIX. század állambölcseleti elveinek egyik tétele volt ugyanis az is, hogy a követet utasításokkal megkötni nem lehet; hogy annak utasítása csak egy lehet — az azonban vonatkozik egész működése tartamára —: minden cselekményét csak az a szellem irányíthatja, melyben mandátumát kapta. Ez az elv hazánkban csak később, a 48-as fordulat után lesz általánossá s törvényszerűvé, Esztergom városa azonban, miként mondottuk, magára nézve már előbb alkalmazza. Bőséges alkalom nyílott azonban a haladó szellem megnyilvánítására az országgyűlési tárgyaknál, így mindjárt a városi törvény megalkotásánál is. A kérdés mai szemmel nézve igen egyszerű, hisz mi már benne vagyunk abban a városi szervezetben, melynek első s meglehetősen tökéletes alapját az említett tárgyalás vetette meg; az akkori időkben azonban az ügy igen bonyolultnak s igen nehéznek mutatkozott. A városi ügynek rendezése ugyanis kapcsolatban volt a nemesség s annak különböző testületei (amilyennek tekinthetők voltak főként a vármegyék) jogával. A városok tudniillik részt követeltek maguknak a törvényhozás munkájában olyként, hogy követeik útján súlyuknak megfelelő számú szavazatot nyerjenek az alsó táblán, — másrészt pedig azt kívánták, hogy a városi hatóságnak — több kevesebb mértékben — alá legyen vetve a jövőben a nemes is, ki a város belterületén vagy külhatárában lakik. Főként ez a két kérdés volt az, mely a tárgyalásoknál nagyobb port vert fel. De hát ki is gondolta, ki is remélhette volna, hogy felesleges a sok vita, a szenvedélyes harc, mert ami most még oly nehéz, az alig egy-két hét múlva természetes követelés, sőt valóság lesz! Esztergom itt az egyenlősítés mellett foglal állást. 1848 január 13 -i kelettel utasítást ad követének, támogassa minden erejével Pest város javaslatát, mely a 48 akkori város részére 24 voksot s annak a városok közt való igazságos elosztását kérte; ha pedig ez se menne, legalább az eredeti kormányjavaslat keresztüljutását sürgesse, mely a városoknak 16 szavazatot óhajtott juttatni, mert a városok — mondja az utasítás — „a 16 vokssal (ha több nem sikerülne) valódi nyomatékos befolyással birandván az alkotmányos haladás mezején, minden célszerű reformkérdéseket, következőleg a népképviseletet is . . . gyámolítandják." Igaz, hogy e követi utasításban bizonyos önzés is van a város részéről, mivel maga is be akart jutni azon városok közé, amelyeknek Á