Esztergom Évlapjai 1927
ÉRTEKEZÉSEK - P. Virágh Rajmund: Szent Ferenc fiai Esztergomban
104 Az 1838,-i árvíz a ferenceseknek is nagy kárt okozott. Míg a veszedelem a zárda épületét nem fenyegette, a zárda 760 világi személynek adott menedéket, ingyen gondoskodva élelmezésükről is- Március 12-én azonban a templomba és rendházba is behatolt a víz. így mindenkinek távoznia kellett a rendházból. A veszedelem elmultával mutatkoztak az árvíz következményei. A zárda és templom falai meglazultak. Különösen a kórus forgott veszedelemben. A zárda 1857-ben tudta jótevők támogatásával a templomot annyira rendbe hozni, hogy a hivők minden veszedelem nélkül látogathatták. A szabadságharc idején, 1849. április 11-től június 13-ig majd császári, majd magyar katonaság szállta meg a zárdát, melyben ilyen körülmények között szerzetesi fegyelemről szó sem lehetett. 1849- április havában a magyar kormány az összes posztógyárakat lefoglalta. így a rendház posztógyára is, mely a mai bencés gimnázium helyén állott s melynek szabad üzemét III. Károly kiváltságlevéllel buztosította, katonai célra készített posztót, melyért Kossuthbankókkal fizettek. A posztógyár ilyen körülmények után véglegesen megszűnt. 1875-ig a rendház egyemeletes volt. Ez év június 11-én az akkori hercegprímás a minisztérium megbízásából tárgyalásba bocsátkozik a Rendtartománnyal, hogy a boszniai ferences-növendékeknek Esztergomba való jövetelét biztosítsa. A magyar kormány ugyanis, tekintetbe véve a boszniai ferenceseknek a magyarok javára kedvező munkásságát, azzal akarta elismerését kimutatni, hogy a boszniai ferencesek közül többet a magyar kormány költségén Magyaroszágon akart felsőbb kiképzésben részesíteni. A kormány ugyanis úgy számított, hogy a növendékek megkedvelve a magyar népet, hazakerülve a bosnyák népet hasonló szellemben fogják vezetni. A Rendtartománnyal való tárgyalás sikerrel járt. A magyar kormány költségével a zárda két oldalán második emeletet építenek. Az építkezést már október 1-én be is fejezik. 1876. július 27-én érkeznek meg a bosnyák növendékek. 1880. november 15-én azonban már eltávoztak, nem bírván uralkodni a honvágyukon. A ferencesek második letelepedésük óta is hiven teljesítik lelkipásztori kötelességüket. Főképen a kolera-járványok idején adták tanújelét önzetlen munkásságuknak. 1776-tól 1809-ig ők látták el világi papok segítségével a gimnáziumot tanerőkkel. Később a város elemi iskolájában, majd reáliskolájában végeztek, illetve végeznek hitoktatást. Hogy az esztergomi katholikus közönség mennyire hálás a ferencesek iránt, mutatja az, hogy valahányszor kedvelt „bardf'-jait elemi csapás érte, bőkezű alamizsnáival igyekezett itteni tartózkodásukat kellemessé tenni. A közel múltra — az 1910-es évekre — hivatkozva, a hivek bőkezű adakozását hirdeti a templom külső és belső megújítása s a négy gyönyörű harang, melyek közül hármat hadi célra fel kellett ajánlani. Újabban 10 millió költséggel — ez is az esztergomi hivek adománya — Várady rákospalotai orgonaépítő-cég megújította a még Kucklánder generális által ajándékozott, tehát már 200 éves orgonát.