Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - P. Virágh Rajmund: Szent Ferenc fiai Esztergomban

102 P. Virágh Raymund esztergomi várkapitány anyagi és erkölcsi támogatása mellett 1750-ben felépült a most is álló vízivárosi zárda és templom. Sajnos, II. József romboló munkájának áldozatul esett ez a zárda is. 1786. július 22-én kelt rendeletével ezt is feloszlatta s csupán annyit engedett meg, hogy a bútorokat s egyéb felszerelési tárgyakat a rendtagok más zárdákba elszállíthatták. A zárda egyideig a 33. gyalogezred növendékeinek nevelőintézete volt; majd Rudnay Sándor hercegprímás 1820-ban 12.000 forinton megváltotta a vallásalaptól s benne helyezte el a hittani tanfolyamot végzett áldozópapokat. Ide helyezték el ideiglenesen az érsekség levéltárát, a templomba az érseki könyvtárt, a sekrestyébe pedig a káptalani hites levéltárt. 1850-ben Scitovszky János hercegprímás rendelkezésére Nagyszombatból Esztergomba telepítik ét a Szent István királyról nevezett egyházmegyei papnevelő intézet növendékeit. A papnevelő intézet alapjait még Rudnay érsek tette le 1821-ben. Az építkezés azonban részint az érsekek elhalálozása, részint a mozgalmas idők miatt csak 1865-ben nyert teljes befejezést. Míg az új papnevelő felépült, a növendékpapságot a vízivárosi zárdában helyezték el. Végre 1865. október 15-én, Szent Teréz napján a vízivárosi zárdát a paulai szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek veszik át s ott fáradoznak hazafias s vallásos irányban a nőnevelés terén. Ámbár a ferenceseknek elég tág terük nyílt Esztergomban a lelkipásztorkodásra a vízivárosi zárda révén, mégis vágyva-vágytak vissza arra a helyre, hol nagy jótevőjük IV. Béla által épített rendházuk feküdt. Amint Esztergom városa a török iga alól felszabadult, ügyüket az esztergomi érsek figyelmébe, jóindulatába ajánlották. Szelepcsényi György esztergomi érsek 1683. november 26-án keltezett s a ferences tartományfőnökhöz intézett leiratában a ferencesek szándékát helyesli s „mint szerafi szent Ferenc hű szolgája és fia" jogánál fogva megadja a terv keresztülvitelére a kért engedélyt. Egyúttal Ígéretet is tesz, hogy az ügyet Őfelségénél hathatósan támogatni fogja. Míg ez történt, azalatt lassankint felépült a mai szabad királyi városrész, melynek hivei gyakran kérték a ferenceseket, hogy az új városrészben telepedjenek le, mert különösen éjjel nehéz volt a betegek ellátása a szentségekkel. A királyvárosi plébánia-templom ugyanis csak 1699-ben épült fel; így tehát csak egy plébániája volt a városnak, még pedig a vizivárosban. Mivel éjjel a plébános a várból nem jöhetett ki, így a lelkipásztorkodás egyik fontos terén, a beteglátogatás terén nem tehetett eleget a hivek jogos óhajának. Egy 1697. március 6-án kelt okmány jelzi, hogy a város tanácsa Takács János kir. városi biró indítványára meghívta a ferenceseket s részükre 36 öl széles és 56 öl hosszú telket adományozott azon egyedüli kikötéssel, hogy a városi tanács akkori tagjai családi sírboltot építhessenek az új templom alatt. Ezen szerződés jelleggel bíró okmányt I. Lipót 1700. szeptember 17-én kelt királyi okmánnyal megerősítette. A templom és zárda felépítését elsősorban Széchenyi György alapítványa tette lehetővé. Ugyanis 1690. február 9-én Pozsonyban kelt alapító levelében, tekintetbe véve a ferenceseknek az egyház és haza körül szerzett érdemeit, 20.000 rajnai forintot adományozott az esztergomi zárda alapítására s építésére-