Esztergom Évlapjai 1926
ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai
18 tása volt az első ellentállás kifejtése a barbár támadásokkal szemben. A népvándorlás korában a legtöbb római emlék megsemmisült. Az utána következő időkben, a frankok és szlávok uralma alatt sem veszítette el e hely a jelentőségét. Mikor a honfoglaló magyarok e vidéket és a Várhegyet elfoglalták, ez utóbbin már bizonyára egy jól épített erősséget „Grád"-ot találtak, melyben a szláv törzsfő „Zsupán" székelt. Az állandó tartózkodásra alkalmas helyet a magyarok már eleve a fejedelmüknek szánták lakóhelyül. Taksony fia Géza fejedelem a várat tényleg birtokába veszi és országa székhelyéül választja. Fia Vajk, kit később István névre kereszteltek, itt született 979-ben. Ez időtől kezdődik „Esztrigun", a magyar Esztergom története. Nem célom most Esztergom város fényes múltjával, a várban székelt magyar királyok udvartartásával, a keresztes hadjáratok idején a külföldi fejedelmek fényes fogadtatásával, az ország központi kormányzásával, sem az itt tartózkodó érsekeknek már kezdettől fogva az ország kormányzásába is befolyt nagy szerepével, sem az ország e fővárosának egyéb tekintetben is kiváló jelentőségével foglalkozni ; figyelmemet főképen csak az esztergomi várerőditményre és ostromaira, valamint a körülötte lévő kisebb erődítmények megismertetésére fogom fordítani. A várnak, az uralkodó és érsek itt tartózkodása folytán épült királyi és érseki paloták mellett, jelentőséget adott Szent István kororonáztatása évében a Boldogságos Szűz és Szent Adalbert tiszteletére szentelt bazilikának az építése, és már kezdetben a várispánság megalakulása, melyből a későbbi vármegye fejlődött. A várispánság a szláv zsupánságból keletkezett, melynek vára rendesen a rokon családok által lakott és „mesgya" által bekerített nagyobb földterület közepén volt. Kétségtelen, hogy a fejedelmi család által lakott esztergomi vár képezte a többi várispánságok középpontját, mert hisz állandóan itt volt a királyi udvar ispánja, a „nadvornispán"-ból .keletkezett nádorispán is, aki alá az összes várispánok tartoztak. Éppen ezért az esztergomi várispán nem juthatott oly nagy szerephez, mint a távolabbi várak több önállósággal rendelkező ispánjai. Az esztergomi várispánok közül az egy Goren-nek maradt fenn a neve 1087-ből. „Comes castri" vagyis várispán volt azonban Simon gróf is, aki az esztergomi várat a tatárok ellen oly hősiesen megvédelmezte. 1 Befolyást gyakorolt az intézményre az érsek ittléte is. Erre mutat pl. az is, hogy a várispánság 1138-ban a dömösi zárdának ezer csomó gabonatizedet szolgáltatott ki a várispánság területéről befolyt jövedelemből. Ekkor már Esztergom vármegye is kialakulófélben tűnik fel. Területén sokféle szolgáimányosok: várjobbágyak, királyi és érseki udvarnokok, hadakozó népek, majorosok, hírnökök, pohárnokok stb. voltak, kik valamennyien földeket birtak szolgálataik fejében. A szol" gálmányosok egyrésze a várispánság szervezetéből olvadt be a vármegyei intézménybe, melynek élére később V. István király kegyéből, 1270-től kezdve az érsek került." 1 Pesty Frigyes : A várispánságok törlénele, 26. 1. 3 Hazaiokmánytár VII. 107—109. 1. és Fejér György : Cod. dipl. V 1 21. I.
