Esztergom Évlapjai 1926
ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora II
Esztergommegye őskora. 51 Az eddigi ásatások nagyszámú palaeolith leletei a Nemzeti Muzeumban és a Földtani Intézetben találhatók fel. E helyütt adunk kifejezést amaz óhajunknak, hogy azok egyrésze az esztergomi múzeumban helyeztetnék el. A szövegközti ábrák a bajóti barlang több leletét mutatják be. A bemutatott dárdacsúcsnál azonban sokkal tökéletesebb kidolgozású, a szeletaihoz hasonló babérlevél alakuló példányok is vannak a gyűjteményben, melyek az emberi kéz munkája felöl táplált minden kétséget eloszlatnak. A bajóti Jankovich-barlangban végzett ásatások eredményei kétségtelenül igazolják, hogy a geológiai negyedkor (jégkorszak, diluvium vagy pleistocen) utolsó harmadában, a solutréen és magdalenien kulturfokozaíokkal jelzett időben, mintegy húszezer évvel ezelőtt e vidéken egyes helyeken már éltek emberekA nagybarlang pleistocén-rétegeiből nagyszámban kikerült állati csontmaradványok, amelyeket a kormeghatározó emberi kő- és csonteszközök is támogatnak, arkto-alpesi faunára mutatnak. A postglaciális hűvös időszakokban az emberek kénytelenek voltak magukat a barlangban meghúzni. A Duna melletti lapályok és völgyek akkor még vízzel voltak borítva. A zord klíma mindinkább enyhébbé vált: a sovány tundrákat lassanként bujább steppés, erdős flóra váltotta fel, de a mai értelemben vett erdőségekről akkor még alig lehet szó. A Jankovich-barlang különösen is alkalmas helyül kínálkozott az ősember ott tartózkodására, mert annak tágas kürtője nemcsak az üreg megvilágítására, hanem az alatta tanyázok tűzhelye füstjének elvezetésére is szolgált. A folyosóval összekötött belső nagyterem pedig állandó meleg téli szállásuk lehetett az őslakóknak. A vadállatok elleni védekezés és zsákmányejtés a társas együttélést tételezik fel, tehát több család is lakhatott a nagybarlangban. Az ősember azonban azon korban jobb vidéket keresve inkább vándoréletet élt, huzamosabb ideig ugyanazon család egy helyen nem telepedett le. A barlanglakó férfiak nappali foglalkozása a vadászat és halászat, bunkósbotok faragása, dárdák, ijjak, nyilak, nyílhegyek, fa-, kőés csonteszközök, szigonyok és halászati eszközök készítése volt. A nőké pedig állati bőrökből ruhakészítés, rőzse, gyümölcs, ehető bogyók szedése és a tűz élesztése volt, amikben a gyermekeik is segítettek. Szabad idejükben szívesen foglalkoztak kagylókból, halcsigolyákból, csigákból vagy szarvasfogakból csinált nyakfúzérek készítésével. A zsákmány húsát talán nyárson sütve fogyasztották el, mert cserépedényeket e korban még nem használtak, a főzéshez tehát még nem értettek. Bár az ősemberek e korban a mai ausztráliai vademberekéhez hasonló primitív életet éltek, a kultura legalacsonyabb fokán mégsem állottak, mert a barlangból előkerült babérlevélalakú lándzsahegyek gondos kikészítése és a csontfaragványok díszítései már fejlettebb ügyességre és ízlésre, a nagyszámban talált csontárak és csonttű pedig az állati bőröknek az emberi test befödésére való rendes használatára mutatnak. A ruházkodást e vidéken egyébként a hűvös klíma is szükségessé tette. 4*
