Esztergom Évlapjai 1926
ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora II
48 Sinka Ferenc Pál A diluviális rétegekből előkerült faunisztikus és palaeolith leletekből kétségtelenül megállapítható volt, hogy a bajóti barlang agyagrétegeinek felső részei a magdalenien, az alsó részei pedig a solutréi korszakba tartoznak. Hillebrand Jenő az eddigi kutatásainak eredményeiről nagy örömmel adott hírt, és azok a szakemberek érdeklődését teljes mértékben felkeltették. Még a nyár folyamán felkereste a barlangot Jankovich Béla akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter Lenhossék Mihály és Lóczy Lajos egyetemi tanárok, valamint Meszlényi Pál esztergommegyei főispán és Kisfaludy Kálmán min. titkár társaságában, s minthogy a miniszter megfelelő államsegély biztosításával a tovább kutatást lehetővé tette, a barlangot nevéről Jankovich-barlangnak nevezték el. 1 Hillebrand az ásatást több héten át az 1914. és 1915. években is folytatta s amikor az eddigihez hasonló eredmény és újabb meglepetés is járult. Munkaközben ugyanis a barlang hátsó részében egy másik belső barlangot fedeztek fel, melynek nyílását eddig, az ásatásban résztvett Bella Lajos archaeologus meghatározása szerint, a javabronzkorba tartozó, még senki által nem bolygatott barnás-fekete alluviális réteg zárta el. A belső barlangba a külsőből egy 7'5 m. hosszú, keskeny folyosó vezet, melyben a neolith- és bronzkori ember nyomait találták. Maga a belső barlang egy átlag 5 m. magas, 6 m. széles és 8 m. hosszú kupolás teremmé bővül; a sárga pleistocén agyag-talajon a barlangi medve csontjai hevertek. E helyen a geologiai értelemben vett jelenkori embernek semmi nyoma nem volt, tehát itt legalább 3000 év óta senki nem járt. Ez a belső barlang szolgált a diluviális ember legkedvesebb tartózkodási helyéül, innen is kerültek elő a legszebb palaeolithleletek. A rétegzet ezen barlangban is egyezik az előcsarnokéval: a felső rétegek a magdalenienbe, az alsók a solutréenbe tartoznak. A felső rétegből kicsiny, vékony, csontból faragott árak és kis mikrolith-kőpengék kerültek ki, mindannyi jellemző formái az alsóbb magdalenienben található palaeolithoknak. Az alsóbb vöröses agyagú solutréi rétegekben a barlangi medve csontjait százával találták, de helyenként elvétve a barlangi oroszlán, hiéna, farkas, vádló és rénszarvas egy-egy csontjára is akadtak. A belső barlangban talált archaeologiai anyag bősége és minősége minden várakozást felülmúlt. Száznál több solutréi tipusú palaeolith került ki onnan, köztük husz javarészt jáspisból készített lándzsahegy, részben durván, részben finomabban kidolgozva, ami a szeletai solutréenkulturának valamivel régibb szakára mutat. Ezen újabb ásatásból szépszámban előkerült csonteszközök között kiválóbbak egy zeg-zugosan díszített pálcika és egy csontár (magdalenien), egy csontból készített lándzsahegy és egy mammut-agyarból kifaragott, hengeralakú diszpálca (solutréen), mely utóbbi első ilyfajta 1 Hillebrand Jenő dr.: A diluviális ősember nyomai a bajóti Öregkő nagy barlangjában. Barlangkutatás, 1913. I. K. 126 128. I. -— Az 1913. évi barlangkutatásaim eredményei. Barlangkutatás-, 1914. II. K. 115—117. 1. (2 ábrával).
